Első fejezet: A mopsz
A Kutyabaszó Első fejezet:A mopsz Az idei március 15-én szokatlanul hideg és ködös volt az idő a városban. Szürke köd gomolygott a lakótelep házai között, és hiába volt reggel fél hét, minden kihalt volt. A házak között egy idős, erősen hatvanas apró asszonyság tűnt fel, két kutyát sétáltatva. Egy kissé testes mopsz és egy yorkshire terrier voltak a pórázok végén. Egyszer csak furcsa kiáltás verte fel a csendet.- Hóóóólolololololololololoj!Panci néni megállt, és hátranézett a hang irányába. Az egyik négyemeletes ház mögül egy ápolatlan férfi dugta ki a fejét, ő kiáltott. Borostás arca és csimbókokban lógó hosszú fekete haja volt. És újból kiálltott- Megbaszom a kutyádat. Hóóóóóólolololololololololoj!Majd visszahúzódott a ház mögé és nem mutatkozott. Panci néni megszaporázta a lépteit és gyorsan elindult hazafelé. Egy blokkal arrébb hallotta meg a csattogó rohanó lépteket a háta mögött, de már túl késő volt. A férfi elrohant a bálvánnyá merevedett nő mellett és felkapta a mopszot majd berohant vele két ház közé a zöldbe. Ott lenyomta a mopszlit egy fapad űlőkéjére, leszorította, és mögé guggolva vadul hágni kezdte, közben ismét kiáltott:- Hóóólolololololoj! Hóóólololololololoj!Panci néni csak állt földbe gyökerezett lábbal, tátogott, de egy hang sem jött ki a torkán. A kis tömzsi nyomott orrú kutya hiába szörtyögött, kaffogott, és rángatózott, nem bírt szabadulni a szorításból, erőfeszítései teljesen hiábavalónak bizonyultak. A férfi vadul steppelte a mopszot, mindenfajta kímélet és empátia nélkül, és gyorsan végzett is. Az egész nem tartott tovább fél percnél. Majd egy laza csuklómozdulattal félrehajította a kutyát, mint egy elhasznált papírzsebkendőt miután már nem volt rá szüksége, felrántotta a nadrágját és tovarohant a két ház között, és felszívódott a ködben. Koszlott kabátja szárnyként lobogott utána. Panci néni csak állt, halkan segítséget kiabált, és a yorkie pórázát szorongatta. A mopsz riadtan kacsázott vissza hozzá a gyalázat után. Gyorsan megfogta a pórázát, és hazasietett, hogy a rendőrséget tárcsázza.Az őrsön jót heherésztek a bejelentésen. Egy öreglány betelefonált, hogy valaki megbaszta a kutyáját egy közeli lakótelepen. Természetesen kiküldtek egy rendőrt a címre, meghallgatta az esetet, hümmögött valamit majd elment, megígérve, hogy majd nyomoznak az ismeretlen elkövető után.Panci néni nagyon nyugtalan volt utána, és még másnap is. Folyvást ez a ködös reggeli incidens járt a fejében. Az a mocskos férfi. Ahogy magabiztosan, a siker teljes tudatában kijelentette: Megbaszom a kutyádat! És utána rögtön valóra is váltotta az ígéret, és durván megbecstelenítette szegény Picúrt, és utána elhajította, mint egy kiürült műanyagpalackot. Egy lakótelep kellős közepén. Minden következmény nélkül. 
Eleinte éppen csak le merte vinni a kutyusokat a lépcsőház elé, hogy elvégezzék a dolgukat. A hét vége felé már fel-alá sétálni is mert a ház előtt, három hét múlva meg már nem is aggódott annyira, persze sötétedés után már nem vitte le az ebeket sétálni. Panci néni a harmadik emeleten lakott egy négyemeletes társasházban. Két héttel a gyalázatos eset után, egy szerda délelőtt éppen megint kutyasétáltatáshoz készülődött. Már a második emeleten járt, amikor lentről, a lépcsőházból felhangzott a kiáltás:- Hóóóólolololololololololoj!A rémült Panci néni fejvesztve menekült vissza a lakásába, és az összes zárat bezárta az ajtón. Aznap nem is lépett ki a lakásból. Rémülten gondolt arra, hogy az a szörnyű férfi visszatért, valószínűleg azért, hogy újból bestiálisan meggyalázza valamelyik kutyáját, és ráadásul már azt is tudja, melyik lépcsőházban lakik. Biztosan kifigyelte, amikor hazament a kutyákkal, és most lesben állt.Este egy szemhunyásnyit sem aludt, és másnap körbekérdezgette a szomszédokat, nem láttak e egy gyanús férfit előző nap délelőtt, de semmi eredményre nem jutott. A földszinten lévő postaládájában viszont egy koszos fecnire rótt macskakaparás várta.Megbaszom a kutyádat megint!Nem tudok ellenállni annak a tömzsi rózsaszín kis gecitömlőnek! Panci néni remegve ejtette le az üzenetet. Tehát az a gyalázatos férfi pontosan tudja, hogy ki ő, és hol lakik! És magabiztosan kijelenti, hogy újból megteszi a gyalázatot! Csak úgy!Azonnal tárcsázta a rendőrséget, de elhessegették. (Utána meg egy jót röhögtek az irodában az eseten. A kutyabaszó névtelen fenyegetése…)Másnap újabb zaklatásnak volt kitéve. Dél körül csöngött a lakástelefonja, és ő gyanútlanul felvette.- Hallo. – szólt bele Panci néni a készülékbe.- Hóóóólololololololo…. – jött a felelet, de Panci néni ekkor már ijedtében lecsapta a kagylót.Remegve támolygott el a kanapéig. Tehát már a telefonszámát is tudja! Ez a gyalázatos férfi egyenesen kémkedik utána.- Hogy merészeli…. Hogy merészeli. – dünnyögte Panci néni idegesen, egy díszpárna sarkát csavargata.Megint napokig csak a ház elé mert lemenni a kutyákkal, folyton úgy érezte a sarokról, vagy egy bokor mögül les rá ez az undorító alak. A kutyabaszó ez alatt sem tétlenkedett. Egy esős reggelen megerőszakolta egy idősödő terebélyes hölgy elhízott zsemleszínű tacskóját a lakótelep túlsó sarkában. Pár napja már kifigyelte, hogy a nő mindig reggel háromnegyed hat körül hozza le a dagadék tacskát. A zuhogó esőben épp csak kiléptek a lépcsőház ajtaján, Magdus néni (mert így hívták) épp az esernyőjével piszmogott, amikor előrohant egy zöldellő tuja mögül, és felkapta a dagadt kis dögöt. És eliramodott vele.- Adja vissza! Adja vissza! – kiáltozta Magdus néni, miközben a férfi után eredt, de amikor befordult a ház sarkán a döbbenettől és a látványtól földbe gyökerezett a lába. A férfi a ház oldalában lévő szőnyegporolóra szorította a tacskót, és vadul erőszakolta. Az persze ficánkolt, kapálózott és vinnyogott, de a vasmarok szorítása ellen tehetetlen volt, és ez látszólag még fel is aljzotta a gazembert.- Hóóóólolololololoj! Hóóólolololololoj! – kiáltozta, miközben vadul dolgozott a kutyán.Az egész jelenet nem tarthatott fél percig sem. A férfi a nyakörvénél fogva Magdi néni felé lóditotta a tacsit, miután bevégezte a gyalázatos tettét, és elrohant a ház háta mögé. A tacskó felvinnyogott, ahogy nagy puffanással földet ért, és Magdi néni lábaihoz rohant, aki a sokktól még mindig nem tért magához. Jól megjárta szegény tacsi, de lehetett volna rosszabb is. (Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel, ugye te tudod…)Nem volt rossz ez a dagadt kis szarzsák, de annak a kis tömzsi rózsaszín gecitömlő mopsznak egyszerűen nem bírok ellenállni, kell nekem még egyszer. – gondolta a kutyabaszó futtában. Miután hazaért ki is fundálta a következő lépést ez ügyben. Csak megfigyeléses akciónak tervezte, de szerencséjére jobban sült el. Panci néni egy óvoda mellett sétáltatta a kutyáit. A kerítésen belül egy tömött som-sövény húzódott, így senki sem láthatta a járdáról az ott leselkedő férfit. Panci néni sem látta, aki a kerítés sarkánál pont összefutott egy ismerős öreglánnyal aki szintén kutyát sétáltatott (egy fekete keveréket), és beszédbe elegyedtek. A három kutya ráérősen szaglászta közben a kerítést. Ez volt a kutyabaszó nagy, váratlan szerencséje. Óvatosan kinyúlt, és a rácsok között beemelte a mopszot. Majd jól leszorította, és egy hirtelen mozdulattal belenyomta a faszát a ficánkoló kutyába. Panci néni csak a póráz rázkódására kapott észbe. Rémülten látta, hogy a mopszli póráza bekígyózik az óvoda kerítésén belülre a sombokor-sövény mögé.- Mit csinál… Hagyja abba, segítség!! – kiáltott.- Hóólolololololojjj! – hangzott fel a ragadozó kemény, jéghideg, kegyetlen, prédáló, kelepelő kiáltása a sövény mögül, és szegény Panci néni pontosan tudta, hogy az eset megint megtörténik odabent a sövény mögött.- Floki… Floki… - kiabált Panci néni beszélgetőtársa a saját ugató kutyájának.A férfi szokása szerint ismét szinte azonnal végzett is, és miután beleürítette a faszát a rózsaszín kutyába felállt és elrohant az óvoda másik végébe, és ott mászott ki a kerítésen. Panci néni kíhúzta a megbecstelenített mopszot, és felháborodva mondta a barátnőjének, hogy egy kutyaszatír éppen most erőszakolta meg szegény Picúrt. Ismét hívta a rendőrséget, akiknek most már tényleg kellett foglalkozni az üggyel, de mivel konkrétan az erőszakot egyikük sem látta a sövény mögött, nem vették túl komolyan. A kutyabaszó otthon végig csak az esetre tudott gondolni. Ahogy varrógépet megszégyenítő gyorsasággal járatja a faszát abban a fasztarisznya mopszban, miközben a másik vénlány ordibál: Floki! Floki! És akkor eszébe jutott FLOKI, és nem tudott uralkodni magán, még vadabb tempóra kapcsolt, és pár másodperc múlva bevégeztetett a tette..Floki…… Floki…… Floki… Flokiflokiflokifloki.25 éve volt… az a nyár a nagyszülei házában, faluhelyen. Izzó meleg nyár, tücsökciripelés, a végtelen séták a határban Flokival. Együtt mentek mindenhová, együtt barangolták be a szénaillatú határt, és együtt fedezték fel a testi szerelmet azon a nyáron. Floki egy fekete-fehér foltos keverék kutya volt, okos, barátságos, és gyönyörű idomokkal megáldott szukakutya. Ő 14 éves volt, Floki pedig két és fél. Hatalmas, kalandos sétákat tettek a határban, és egy forró júliusi napon közösültek először egy szénaboglya árnyat adó tövében. Az ifjú kutyabaszó ekkor kóstolt bele a testi gyönyörök világába először, amikor az izgatottságtól remegő kézzel benyomta a péniszét a kutya vaginájába. Floki nem tiltakozott, morgott, harapott, vagy ilyesmi, épp ellenkezőleg. Mindig vidám és készséges volt, együttléteik alatt barátságosan lihegett, csóválta a farkát, vagy ha a kutyabaszó úgy akarta elfeküdt a hátán szétvetett lábakkal. Csodálatos nyarat töltöttek együtt, sétáltak a falu környékén, a végtelen tarlón, a töltésnél a susogó nádak ölében, a kis árnyat adó akácerbőben, és hódoltak a gyönyörök oltárán. A felaljzott ifjú kutyabaszó viszont egyre inkább a kutyabaszás hatása alá került, más már nem is érdekelte, mint a Flokival való közösülés, és egyre óvatlanabb lett. Minden szabadidejét Flokival töltötte, és egyre kevésbé bírta kivárni amíg biztonságos távolságba sétálnak el a határba. Mígnem augusztusban egy ebéd után csak a pajta mögé vezette a kutyát egy délutáni menetre. Ekkor kapták rajta. A nagyapja volt, ő vette észre. Amikor befordult a pajta mögé pár másodpercig szóhoz sem jutott, majd:- Mit csinálsz te büdös kölök, az anyád úristenit! – üvöltötte. – Jocó, Jocó, gyere csak ide, ez a büdös kölyök meggyakja a kutyát!Ekkor már az apja is odarohant, mialatt ő még mindig a kutya mögött térdelt megszeppenve. Ő is nekiállt ordítani, majd lendült is a karja, hogy pofon találja a rajtakapott fiút. A nagyapa pedig lecsapott Flokira, és arrébb vitte. A fiú a záporozó ütlegek alatt is tisztán hallotta Floki halálvinnyogását. Soha többé nem látta Flokit. Megölték. Meggyilkolták. 
Utána semmi sem volt a régi.Persze később megpróbált pár kutyát a magáévá tenni, de azok mind védekeztek, haraptak, ugattak, morogtak. Egyszer még egy Flokihoz hasonló kinézetű, fekete-fehér foltos kutyát is becserkészett, azzal is nagyon meg kellett küzdenie. Egy elhagyott gyárépületbe zárta, és minden egyes erőszakoláskor meg kellett vele küzdenie. Itt vette fel a ma ismert szokásait, hogy Flokin kívül minden kutya csak egy gyorsan megbaszni való gecitartály, másra sem jó dögök, minthogy beléjük üríthesse a faszát. Itt vált szokásává a „hóóólolololololoj” kiáltás is. Aztán élelem és víz nélkül megdöglött a kis foltos.Fiatalként hamar a saját lábára állt, és összekötötte a kellemeset a hasznossal. Kutyasétáltatást vállalt pénzért. Természetesen az ebeket csak kivitte a város szélére, ott kikötözte egy karóhoz őket, és megerőszakolta. Utána elücsörgött egy kidobott, szakadt nyugágyon, a meleg napokon megivott egy doboz sört is, és hazaindulás előtt még egyszer felhúzta a faszára az aktuális ölebet. A kedvence egy fehér kis öleb volt, akit a gazdája, egy nyolcvanas nénike leopárdmintás felsőben járatott. Kihívóan öltözködő kis ribanc volt az a kutya, szinte ordított azért, hogy valaki jól verje be neki a faszt. A kutyabaszó nem volt rest. Fizetett sétáik alatt rendszeresen többször is felhúzta a kis szajhálkodó kurvás dögöt, hiába vinnyogott és nyüszített, jól megkapta a kis ringyó ami neki járt. És még pénzt is keresett vele.Kitapasztalta, hogy a kisebb termetű ölebek a neki valók, leginkább képtelenek az ellenállásra, úgyhogy ezekre specializálódott. Bár egyszer készített egy trükkös kutyakalodát is, és a segítségével megerőszakolt egy dobermannt. Micsoda vágta volt, hóóólolololojj! Amikor a gazdája kinézett a kertre nyíló ablakon a fékevesztett ugatásra-vonyításra, és tehetetlenül ordítva szemlélte, amint a sötétbe burkolózott férfi meghágja a csupa izom és nyers erő, nemes fekete bestiát. Mire kiért az ajtón a kutyabaszónak már hűlt helye volt, csak a meggyalázott dobermann árválkodott zavartan ott a leleményes kutyakalodában. Sajnos ilyen kalodát nagyon macerás volt készítenie, azért évenként egyet mindig elkészített, hogy magáévá tehessen erőszakkal valami nagyobb fasztarisznyát, mint például egy német juhászt vagy rotveilert.Két éve még egy munkatársnője palotapincsijére is lecsapott. De ez a mopsz… Ez után a kerítés melletti eset után másra sem bírt gondolni, mint erre a tömzsi kis szörtyögő rózsaszín gecitömlő mopszra. Tudta, hogy el kell rabolnia, de várnia kell vele legalább 2-3 hetet, míg a banya megint visszábbvesz az óvatoskodásból. Addig is kivesz két nap szabadságot, hogy feltöltődjön. (Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel…) Késő tavaszi napsütés, egy falusi zártkertes övezetben. Néhány ember anyagi okokból ki kényszerült lakni oda, és onnan jár be dolgozni. Napközben szomszédok sehol, otthon senki, csak az a szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel. Már öt éve, hogy a kutyabaszó felfedezte őt. A gazdi délután négyig sehol. Szomszéd a környéken nincs, csak még egy házban, de ők sincsenek otthon napközben. A többi hobbitelkes. A kutyabaszó mindig itt töltötte a szabadságát a közeli hobbitelkén, és minden nap kétszer megerőszakolta a vén spánielt olyankor. Már öt év óta. Szegény öreg spániel, kopottas szegény öreg spániel, először még ugatott akikor a férfi átmászott a kerítésen. Később már csak menekülni próbált, mikor ez a ragadozó lidérc megjelent a kerítésnél, de mindhiába. A kutyabaszó elkapta és a szabad ég alatt az utcafronti kerítés mellett durván megerőszakolta. Mindig. És ráadásul fényes nappal. Aztán elvonult a telkére, megivott pár doboz sört egy szakadt narancssárga kempingszéken ücsörögve, és mikor újból rátört a gerjedelem visszatért, hogy újabb betétet helyezzen el ebben a négy lábon járó spermabankban. Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel…nincs senki, aki megakadályozza a gyalázatot. A gazdi sohasem sejtett semmit sem. És nem is fog. Ó, öt éve zajlik már. Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel… Lassan telt az idő. A várható akció előtti este már másra sem bírt gondolni, mint arra, hogy majd megint jól meg fogja farkani a mopszlit. Megpróbált rejtvényt fejteni, de nehezen boldogult. „A vadász öröme” 6 betű, az utolsó betű „a”. Akárhogy is nézte a hat rublikába sehogyan sem fért ki a vizslapina szó. És egy esős május végi hajnalon jött el az ő napja. Szinte lemásolta a nemrégiben a tacskóval megesett esetet. Panci néni csak kilépett a lépcsőház ajtaján a zuhogó esőbe, ő már fel is marta a mopszot, bevágta egy nagy szatyorba, és elrohant. Szegény Panci néni nem látta többet Picúrt…. Izgatottan tépte fel a lakása ajtaját, és borította ki a nagy kék szövetszatyorból a mopszot az előszobájába.- Hóóólololololoj! Hóóóólolololololololoj! – kiáltozta egyfolytában, miközben remegő kézzel tépte le magáról a nadrágot. A mopsz riadtan kacsázott jobbra balra, miközben a férfi sarokba szorította, majd elkapta és jobbra balra elráncigálta, meghengergette, elengedte, és újból elkapta, és visszahúzta a hátsó lábainál fogva. Itt fogyott el az önuralma, és húzta a faszára a kis rózsaszín dögöt, de mivel nagyon izgatott és felajzott volt, ráadásul a mopsz is ficánkolt, kaffogott és szörtyögött, ezúttal tíz másodpercig bírta talán és máris beleürítette a faszát a kutyába. Utána elégedetten rogyott le a szakadt foteljába a tévé elé, és gondolkodott el a mopszliról. Elvégre mire való egy ilyen mopsz? Hát házőrzésre biztosan nem. Vadászkutyának sem. Terelő, juhászkutyának sem alkalmas. Nyilvánvaló, hogy baszási célra tenyésztették ki ezt a fajtát, erre utal a felfele kunkorodó farka is, ami teljesen szabad utat ad az érdeklődőnek. A mopsznak mindig a valagába süt a nap. Semmi másra nem való, arra viszont kiváló alany, hogy az ember fia jól megjárassa benne a faszát.A nap folyamán még vagy négyszer tette a magáévá a kis mopszlit.Azután sajnos rájött, hogy ez a seggpofájú dög bizony a dolgát is kénytelen elvégezni, és mivel nem akarta, hogy összeszarja és összehugyozza a lakást (és kivinni az utcára sem akarta) rászíjjazta egy hokedli tetejére. Így kényelmesen meg tudta baszni amikor csak kedve támadt rá, és a kis dög sem kóricált össze vissza kulázni a szobában. A legnagyobb videómegosztó oldalon megnézett pár videót néhány kanos kis mopszliról, ezután mindig újult erővel vetette magát a tömzsi rózsaszínű foglyára, hogy vadul meghágja. Sajnos be kellett látnia, hogy ez így sokáig nem mehet, tudta, hogy előbb utóbb meg kell tennie, halálra baszni a kis seggpofájú dögöt. El nem engedheti, még idevezet másokat a lakásához, és ki sem viheti. De még meggondolja mit is tegyen vele mert ritkán talál ennyire basznivaló kutyát. Pár éve tette meg először Csopakon. Egy nyaraló udvarán látta meg, hosszú szőrű elhízott, hájas seggű öleb volt, a nyakában egy pórázzal. A család a házban tartózkodott, és sehol senki sem volt az utcán azon az októberi napon. Pillanatnyi ötlettől vezérelve felrakta a csimbókos parókát, amit ilyen alkalmakkor viselt, beugrott a félkész kerítésen, a kint hagyott kulccsal ráfordította az ajtót, a kutya pórázát általvetette egy fémrúdon, mögé térdelt, lefogta és…. megdöbbent. Kankutya volt a kis dagadt fasztarisznya. Csak egy másodpercig tétovázott és mivel a felaljzottságtól mérlegelni sem bírt már, nemhogy leállni, a kutya valagába préselte a faszát. A kutya őrült módon vinnyogni kezdett fájdalmában, és a házból is megpróbáltak kijönni a tulajdonosok a hangra, de a bezárt ajtó miatt nem tudtak. A rácsos ablakon kinézve döbbentek meg igazán, amikor meglátták, hogy egy férfi hágja a kis házikedvencüket.- Hóóóólolololoj! – kiáltotta a kutyabaszó.- Mit csinálsz te mocskos állat! – kiáltott ki az anyuka az ablakból.- Hóóóólololololoj! Hóóóólolololololj! – „válaszolta” a férfi és tovább dolgozott az eben.Az apuka is üvöltött, szitkozódott, fenyegetőzött, és vadul tépte az ablakrácsot mindhiába.Később hallotta vissza az esetet, amikor egy ismerőse mesélte, hogy miféle botrány esett meg, és akkor tudta meg, hogy a kutya beledöglött a farkalásba. Belső vérzés vitte el. Azóta még egyszer művelt ilyet, egy Bobi nevű fekete uszkárral.
Két hét múltán Panci néni egy DVD-t talált a postaládájában. Amikor megnézte, szinte sokkot kapott. Picúrt látta közelről farral a kamera felé szíjazva egy hokedlire egy koszos szobában. Majd valaki mögé lép és megerőszakolja. A felvétel hátterében látható ablakon a sötét-világos változásából és a háttérben villogó félig takart tv képernyő változásából és egy koszlott hamutartóban folytonosan változó csikkmennyiségből arra lehetett következtetni, hogy a rettenetes férfi nagyon sok mopsz erőszakolást szerkeztett egybe egymás után. Csak úgy járt a fasza a kutyában, úgy steppelte, mint a Singer varrógép. Néha nappal, néha este. Majd a gyalázatos videó huszonhetedik percénél Panci néni olyat látott, amitől ájultan rogyott a földre s a gyalázatos videó hamarosan véget ért, csak a fekete-fehér csíkok rángatóztak a képernyőn………………
Szólj hozzá
Eleinte éppen csak le merte vinni a kutyusokat a lépcsőház elé, hogy elvégezzék a dolgukat. A hét vége felé már fel-alá sétálni is mert a ház előtt, három hét múlva meg már nem is aggódott annyira, persze sötétedés után már nem vitte le az ebeket sétálni. Panci néni a harmadik emeleten lakott egy négyemeletes társasházban. Két héttel a gyalázatos eset után, egy szerda délelőtt éppen megint kutyasétáltatáshoz készülődött. Már a második emeleten járt, amikor lentről, a lépcsőházból felhangzott a kiáltás:- Hóóóólolololololololololoj!A rémült Panci néni fejvesztve menekült vissza a lakásába, és az összes zárat bezárta az ajtón. Aznap nem is lépett ki a lakásból. Rémülten gondolt arra, hogy az a szörnyű férfi visszatért, valószínűleg azért, hogy újból bestiálisan meggyalázza valamelyik kutyáját, és ráadásul már azt is tudja, melyik lépcsőházban lakik. Biztosan kifigyelte, amikor hazament a kutyákkal, és most lesben állt.Este egy szemhunyásnyit sem aludt, és másnap körbekérdezgette a szomszédokat, nem láttak e egy gyanús férfit előző nap délelőtt, de semmi eredményre nem jutott. A földszinten lévő postaládájában viszont egy koszos fecnire rótt macskakaparás várta.Megbaszom a kutyádat megint!Nem tudok ellenállni annak a tömzsi rózsaszín kis gecitömlőnek! Panci néni remegve ejtette le az üzenetet. Tehát az a gyalázatos férfi pontosan tudja, hogy ki ő, és hol lakik! És magabiztosan kijelenti, hogy újból megteszi a gyalázatot! Csak úgy!Azonnal tárcsázta a rendőrséget, de elhessegették. (Utána meg egy jót röhögtek az irodában az eseten. A kutyabaszó névtelen fenyegetése…)Másnap újabb zaklatásnak volt kitéve. Dél körül csöngött a lakástelefonja, és ő gyanútlanul felvette.- Hallo. – szólt bele Panci néni a készülékbe.- Hóóóólololololololo…. – jött a felelet, de Panci néni ekkor már ijedtében lecsapta a kagylót.Remegve támolygott el a kanapéig. Tehát már a telefonszámát is tudja! Ez a gyalázatos férfi egyenesen kémkedik utána.- Hogy merészeli…. Hogy merészeli. – dünnyögte Panci néni idegesen, egy díszpárna sarkát csavargata.Megint napokig csak a ház elé mert lemenni a kutyákkal, folyton úgy érezte a sarokról, vagy egy bokor mögül les rá ez az undorító alak. A kutyabaszó ez alatt sem tétlenkedett. Egy esős reggelen megerőszakolta egy idősödő terebélyes hölgy elhízott zsemleszínű tacskóját a lakótelep túlsó sarkában. Pár napja már kifigyelte, hogy a nő mindig reggel háromnegyed hat körül hozza le a dagadék tacskát. A zuhogó esőben épp csak kiléptek a lépcsőház ajtaján, Magdus néni (mert így hívták) épp az esernyőjével piszmogott, amikor előrohant egy zöldellő tuja mögül, és felkapta a dagadt kis dögöt. És eliramodott vele.- Adja vissza! Adja vissza! – kiáltozta Magdus néni, miközben a férfi után eredt, de amikor befordult a ház sarkán a döbbenettől és a látványtól földbe gyökerezett a lába. A férfi a ház oldalában lévő szőnyegporolóra szorította a tacskót, és vadul erőszakolta. Az persze ficánkolt, kapálózott és vinnyogott, de a vasmarok szorítása ellen tehetetlen volt, és ez látszólag még fel is aljzotta a gazembert.- Hóóóólolololololoj! Hóóólolololololoj! – kiáltozta, miközben vadul dolgozott a kutyán.Az egész jelenet nem tarthatott fél percig sem. A férfi a nyakörvénél fogva Magdi néni felé lóditotta a tacsit, miután bevégezte a gyalázatos tettét, és elrohant a ház háta mögé. A tacskó felvinnyogott, ahogy nagy puffanással földet ért, és Magdi néni lábaihoz rohant, aki a sokktól még mindig nem tért magához. Jól megjárta szegény tacsi, de lehetett volna rosszabb is. (Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel, ugye te tudod…)Nem volt rossz ez a dagadt kis szarzsák, de annak a kis tömzsi rózsaszín gecitömlő mopsznak egyszerűen nem bírok ellenállni, kell nekem még egyszer. – gondolta a kutyabaszó futtában. Miután hazaért ki is fundálta a következő lépést ez ügyben. Csak megfigyeléses akciónak tervezte, de szerencséjére jobban sült el. Panci néni egy óvoda mellett sétáltatta a kutyáit. A kerítésen belül egy tömött som-sövény húzódott, így senki sem láthatta a járdáról az ott leselkedő férfit. Panci néni sem látta, aki a kerítés sarkánál pont összefutott egy ismerős öreglánnyal aki szintén kutyát sétáltatott (egy fekete keveréket), és beszédbe elegyedtek. A három kutya ráérősen szaglászta közben a kerítést. Ez volt a kutyabaszó nagy, váratlan szerencséje. Óvatosan kinyúlt, és a rácsok között beemelte a mopszot. Majd jól leszorította, és egy hirtelen mozdulattal belenyomta a faszát a ficánkoló kutyába. Panci néni csak a póráz rázkódására kapott észbe. Rémülten látta, hogy a mopszli póráza bekígyózik az óvoda kerítésén belülre a sombokor-sövény mögé.- Mit csinál… Hagyja abba, segítség!! – kiáltott.- Hóólolololololojjj! – hangzott fel a ragadozó kemény, jéghideg, kegyetlen, prédáló, kelepelő kiáltása a sövény mögül, és szegény Panci néni pontosan tudta, hogy az eset megint megtörténik odabent a sövény mögött.- Floki… Floki… - kiabált Panci néni beszélgetőtársa a saját ugató kutyájának.A férfi szokása szerint ismét szinte azonnal végzett is, és miután beleürítette a faszát a rózsaszín kutyába felállt és elrohant az óvoda másik végébe, és ott mászott ki a kerítésen. Panci néni kíhúzta a megbecstelenített mopszot, és felháborodva mondta a barátnőjének, hogy egy kutyaszatír éppen most erőszakolta meg szegény Picúrt. Ismét hívta a rendőrséget, akiknek most már tényleg kellett foglalkozni az üggyel, de mivel konkrétan az erőszakot egyikük sem látta a sövény mögött, nem vették túl komolyan. A kutyabaszó otthon végig csak az esetre tudott gondolni. Ahogy varrógépet megszégyenítő gyorsasággal járatja a faszát abban a fasztarisznya mopszban, miközben a másik vénlány ordibál: Floki! Floki! És akkor eszébe jutott FLOKI, és nem tudott uralkodni magán, még vadabb tempóra kapcsolt, és pár másodperc múlva bevégeztetett a tette..Floki…… Floki…… Floki… Flokiflokiflokifloki.25 éve volt… az a nyár a nagyszülei házában, faluhelyen. Izzó meleg nyár, tücsökciripelés, a végtelen séták a határban Flokival. Együtt mentek mindenhová, együtt barangolták be a szénaillatú határt, és együtt fedezték fel a testi szerelmet azon a nyáron. Floki egy fekete-fehér foltos keverék kutya volt, okos, barátságos, és gyönyörű idomokkal megáldott szukakutya. Ő 14 éves volt, Floki pedig két és fél. Hatalmas, kalandos sétákat tettek a határban, és egy forró júliusi napon közösültek először egy szénaboglya árnyat adó tövében. Az ifjú kutyabaszó ekkor kóstolt bele a testi gyönyörök világába először, amikor az izgatottságtól remegő kézzel benyomta a péniszét a kutya vaginájába. Floki nem tiltakozott, morgott, harapott, vagy ilyesmi, épp ellenkezőleg. Mindig vidám és készséges volt, együttléteik alatt barátságosan lihegett, csóválta a farkát, vagy ha a kutyabaszó úgy akarta elfeküdt a hátán szétvetett lábakkal. Csodálatos nyarat töltöttek együtt, sétáltak a falu környékén, a végtelen tarlón, a töltésnél a susogó nádak ölében, a kis árnyat adó akácerbőben, és hódoltak a gyönyörök oltárán. A felaljzott ifjú kutyabaszó viszont egyre inkább a kutyabaszás hatása alá került, más már nem is érdekelte, mint a Flokival való közösülés, és egyre óvatlanabb lett. Minden szabadidejét Flokival töltötte, és egyre kevésbé bírta kivárni amíg biztonságos távolságba sétálnak el a határba. Mígnem augusztusban egy ebéd után csak a pajta mögé vezette a kutyát egy délutáni menetre. Ekkor kapták rajta. A nagyapja volt, ő vette észre. Amikor befordult a pajta mögé pár másodpercig szóhoz sem jutott, majd:- Mit csinálsz te büdös kölök, az anyád úristenit! – üvöltötte. – Jocó, Jocó, gyere csak ide, ez a büdös kölyök meggyakja a kutyát!Ekkor már az apja is odarohant, mialatt ő még mindig a kutya mögött térdelt megszeppenve. Ő is nekiállt ordítani, majd lendült is a karja, hogy pofon találja a rajtakapott fiút. A nagyapa pedig lecsapott Flokira, és arrébb vitte. A fiú a záporozó ütlegek alatt is tisztán hallotta Floki halálvinnyogását. Soha többé nem látta Flokit. Megölték. Meggyilkolták. Utána semmi sem volt a régi.Persze később megpróbált pár kutyát a magáévá tenni, de azok mind védekeztek, haraptak, ugattak, morogtak. Egyszer még egy Flokihoz hasonló kinézetű, fekete-fehér foltos kutyát is becserkészett, azzal is nagyon meg kellett küzdenie. Egy elhagyott gyárépületbe zárta, és minden egyes erőszakoláskor meg kellett vele küzdenie. Itt vette fel a ma ismert szokásait, hogy Flokin kívül minden kutya csak egy gyorsan megbaszni való gecitartály, másra sem jó dögök, minthogy beléjük üríthesse a faszát. Itt vált szokásává a „hóóólolololololoj” kiáltás is. Aztán élelem és víz nélkül megdöglött a kis foltos.Fiatalként hamar a saját lábára állt, és összekötötte a kellemeset a hasznossal. Kutyasétáltatást vállalt pénzért. Természetesen az ebeket csak kivitte a város szélére, ott kikötözte egy karóhoz őket, és megerőszakolta. Utána elücsörgött egy kidobott, szakadt nyugágyon, a meleg napokon megivott egy doboz sört is, és hazaindulás előtt még egyszer felhúzta a faszára az aktuális ölebet. A kedvence egy fehér kis öleb volt, akit a gazdája, egy nyolcvanas nénike leopárdmintás felsőben járatott. Kihívóan öltözködő kis ribanc volt az a kutya, szinte ordított azért, hogy valaki jól verje be neki a faszt. A kutyabaszó nem volt rest. Fizetett sétáik alatt rendszeresen többször is felhúzta a kis szajhálkodó kurvás dögöt, hiába vinnyogott és nyüszített, jól megkapta a kis ringyó ami neki járt. És még pénzt is keresett vele.Kitapasztalta, hogy a kisebb termetű ölebek a neki valók, leginkább képtelenek az ellenállásra, úgyhogy ezekre specializálódott. Bár egyszer készített egy trükkös kutyakalodát is, és a segítségével megerőszakolt egy dobermannt. Micsoda vágta volt, hóóólolololojj! Amikor a gazdája kinézett a kertre nyíló ablakon a fékevesztett ugatásra-vonyításra, és tehetetlenül ordítva szemlélte, amint a sötétbe burkolózott férfi meghágja a csupa izom és nyers erő, nemes fekete bestiát. Mire kiért az ajtón a kutyabaszónak már hűlt helye volt, csak a meggyalázott dobermann árválkodott zavartan ott a leleményes kutyakalodában. Sajnos ilyen kalodát nagyon macerás volt készítenie, azért évenként egyet mindig elkészített, hogy magáévá tehessen erőszakkal valami nagyobb fasztarisznyát, mint például egy német juhászt vagy rotveilert.Két éve még egy munkatársnője palotapincsijére is lecsapott. De ez a mopsz… Ez után a kerítés melletti eset után másra sem bírt gondolni, mint erre a tömzsi kis szörtyögő rózsaszín gecitömlő mopszra. Tudta, hogy el kell rabolnia, de várnia kell vele legalább 2-3 hetet, míg a banya megint visszábbvesz az óvatoskodásból. Addig is kivesz két nap szabadságot, hogy feltöltődjön. (Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel…) Késő tavaszi napsütés, egy falusi zártkertes övezetben. Néhány ember anyagi okokból ki kényszerült lakni oda, és onnan jár be dolgozni. Napközben szomszédok sehol, otthon senki, csak az a szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel. Már öt éve, hogy a kutyabaszó felfedezte őt. A gazdi délután négyig sehol. Szomszéd a környéken nincs, csak még egy házban, de ők sincsenek otthon napközben. A többi hobbitelkes. A kutyabaszó mindig itt töltötte a szabadságát a közeli hobbitelkén, és minden nap kétszer megerőszakolta a vén spánielt olyankor. Már öt év óta. Szegény öreg spániel, kopottas szegény öreg spániel, először még ugatott akikor a férfi átmászott a kerítésen. Később már csak menekülni próbált, mikor ez a ragadozó lidérc megjelent a kerítésnél, de mindhiába. A kutyabaszó elkapta és a szabad ég alatt az utcafronti kerítés mellett durván megerőszakolta. Mindig. És ráadásul fényes nappal. Aztán elvonult a telkére, megivott pár doboz sört egy szakadt narancssárga kempingszéken ücsörögve, és mikor újból rátört a gerjedelem visszatért, hogy újabb betétet helyezzen el ebben a négy lábon járó spermabankban. Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel…nincs senki, aki megakadályozza a gyalázatot. A gazdi sohasem sejtett semmit sem. És nem is fog. Ó, öt éve zajlik már. Ó, szegény öreg spániel, kopottas öreg spániel… Lassan telt az idő. A várható akció előtti este már másra sem bírt gondolni, mint arra, hogy majd megint jól meg fogja farkani a mopszlit. Megpróbált rejtvényt fejteni, de nehezen boldogult. „A vadász öröme” 6 betű, az utolsó betű „a”. Akárhogy is nézte a hat rublikába sehogyan sem fért ki a vizslapina szó. És egy esős május végi hajnalon jött el az ő napja. Szinte lemásolta a nemrégiben a tacskóval megesett esetet. Panci néni csak kilépett a lépcsőház ajtaján a zuhogó esőbe, ő már fel is marta a mopszot, bevágta egy nagy szatyorba, és elrohant. Szegény Panci néni nem látta többet Picúrt…. Izgatottan tépte fel a lakása ajtaját, és borította ki a nagy kék szövetszatyorból a mopszot az előszobájába.- Hóóólololololoj! Hóóóólolololololololoj! – kiáltozta egyfolytában, miközben remegő kézzel tépte le magáról a nadrágot. A mopsz riadtan kacsázott jobbra balra, miközben a férfi sarokba szorította, majd elkapta és jobbra balra elráncigálta, meghengergette, elengedte, és újból elkapta, és visszahúzta a hátsó lábainál fogva. Itt fogyott el az önuralma, és húzta a faszára a kis rózsaszín dögöt, de mivel nagyon izgatott és felajzott volt, ráadásul a mopsz is ficánkolt, kaffogott és szörtyögött, ezúttal tíz másodpercig bírta talán és máris beleürítette a faszát a kutyába. Utána elégedetten rogyott le a szakadt foteljába a tévé elé, és gondolkodott el a mopszliról. Elvégre mire való egy ilyen mopsz? Hát házőrzésre biztosan nem. Vadászkutyának sem. Terelő, juhászkutyának sem alkalmas. Nyilvánvaló, hogy baszási célra tenyésztették ki ezt a fajtát, erre utal a felfele kunkorodó farka is, ami teljesen szabad utat ad az érdeklődőnek. A mopsznak mindig a valagába süt a nap. Semmi másra nem való, arra viszont kiváló alany, hogy az ember fia jól megjárassa benne a faszát.A nap folyamán még vagy négyszer tette a magáévá a kis mopszlit.Azután sajnos rájött, hogy ez a seggpofájú dög bizony a dolgát is kénytelen elvégezni, és mivel nem akarta, hogy összeszarja és összehugyozza a lakást (és kivinni az utcára sem akarta) rászíjjazta egy hokedli tetejére. Így kényelmesen meg tudta baszni amikor csak kedve támadt rá, és a kis dög sem kóricált össze vissza kulázni a szobában. A legnagyobb videómegosztó oldalon megnézett pár videót néhány kanos kis mopszliról, ezután mindig újult erővel vetette magát a tömzsi rózsaszínű foglyára, hogy vadul meghágja. Sajnos be kellett látnia, hogy ez így sokáig nem mehet, tudta, hogy előbb utóbb meg kell tennie, halálra baszni a kis seggpofájú dögöt. El nem engedheti, még idevezet másokat a lakásához, és ki sem viheti. De még meggondolja mit is tegyen vele mert ritkán talál ennyire basznivaló kutyát. Pár éve tette meg először Csopakon. Egy nyaraló udvarán látta meg, hosszú szőrű elhízott, hájas seggű öleb volt, a nyakában egy pórázzal. A család a házban tartózkodott, és sehol senki sem volt az utcán azon az októberi napon. Pillanatnyi ötlettől vezérelve felrakta a csimbókos parókát, amit ilyen alkalmakkor viselt, beugrott a félkész kerítésen, a kint hagyott kulccsal ráfordította az ajtót, a kutya pórázát általvetette egy fémrúdon, mögé térdelt, lefogta és…. megdöbbent. Kankutya volt a kis dagadt fasztarisznya. Csak egy másodpercig tétovázott és mivel a felaljzottságtól mérlegelni sem bírt már, nemhogy leállni, a kutya valagába préselte a faszát. A kutya őrült módon vinnyogni kezdett fájdalmában, és a házból is megpróbáltak kijönni a tulajdonosok a hangra, de a bezárt ajtó miatt nem tudtak. A rácsos ablakon kinézve döbbentek meg igazán, amikor meglátták, hogy egy férfi hágja a kis házikedvencüket.- Hóóóólolololoj! – kiáltotta a kutyabaszó.- Mit csinálsz te mocskos állat! – kiáltott ki az anyuka az ablakból.- Hóóóólololololoj! Hóóóólolololololj! – „válaszolta” a férfi és tovább dolgozott az eben.Az apuka is üvöltött, szitkozódott, fenyegetőzött, és vadul tépte az ablakrácsot mindhiába.Később hallotta vissza az esetet, amikor egy ismerőse mesélte, hogy miféle botrány esett meg, és akkor tudta meg, hogy a kutya beledöglött a farkalásba. Belső vérzés vitte el. Azóta még egyszer művelt ilyet, egy Bobi nevű fekete uszkárral. Két hét múltán Panci néni egy DVD-t talált a postaládájában. Amikor megnézte, szinte sokkot kapott. Picúrt látta közelről farral a kamera felé szíjazva egy hokedlire egy koszos szobában. Majd valaki mögé lép és megerőszakolja. A felvétel hátterében látható ablakon a sötét-világos változásából és a háttérben villogó félig takart tv képernyő változásából és egy koszlott hamutartóban folytonosan változó csikkmennyiségből arra lehetett következtetni, hogy a rettenetes férfi nagyon sok mopsz erőszakolást szerkeztett egybe egymás után. Csak úgy járt a fasza a kutyában, úgy steppelte, mint a Singer varrógép. Néha nappal, néha este. Majd a gyalázatos videó huszonhetedik percénél Panci néni olyat látott, amitől ájultan rogyott a földre s a gyalázatos videó hamarosan véget ért, csak a fekete-fehér csíkok rángatóztak a képernyőn………………
VÉGE
