2016. máj 17.

Hatodik fejezet: Toji

írta: Vaufakisz
Hatodik fejezet: Toji

A kutyabaszó 

Hatodik fejezet:
Toji
 
Etuska nyugdíjba ment, negyven év munkaviszony után megtehette kedvezményesen. Ugye emlékszünk még rá? Az ő palotapincsijét ragadta el a kutyabaszó pár éve. Lehet, hogy hamarosan ismét vesz egy palotakutyát, bár még nem heverte ki a Lulika elrablása és megbecstelenítése okozta sokkhatást. A cégnél viszont ment tovább az élet. Új munkatárs érkezett a helyére a könyvelési osztályra, egy férfi, Benkés Zoltán, de nevezzük csak Zolinak, mint mindenki más a vállalatnál. Benkésék a város széle fele laktak, egy sorháztelepen. Ez a Zoli egyszer csak meghívta minden közelebbi kollégáját (kivéve a Szájszagú Ervint) vacsorára magukhoz egy péntek estére. Ment az egész könyvelési és pénzügyi osztály, a két informatikus és a pénztáros, meg a titkárságról és a gyártási osztályról is jött valaki. Népes kis társaság. El is mentek a megadott időpontra.
Mintha egy meglendített baseballütőbe rohantak volna bele arccal, úgy baszott pofán mindenkit a bődületes kutyabűz, amikor beléptek a ház ajtaján. És rohant is elő a bűz okozója, egy fehéres hosszúszőrű csivavakutya. Vadul acsarkodott mindenkire, és körbe-körbe rohangált. Bármilyen mozdulatra hátrált, futott egy kört az ülőgarnitúra tetején, majd visszarohant ugatni. Izgatottságában, a harci láz hevében, vagy a sok idegentől való félelmében végighugyozta a kanapét futtában.
- Jajjj Toji, már megint idecsuriztál! – szólt rá Benkésné olyan aranyoskodó, „hát nem cuki a kis kutyuli, hogy már megint idepislantott a bútorra, most mondjátok meg?” hanghordozással. Majd hozzátette:
- Üljetek csak le.
A kollégák sokatmondóan néztek egymásra, és vizslatták a hosszú, fehér csivavaszőrrel borított bútorokat. Szinte mindenkinek ugyanazok a gondolatok jártak a fejében. Kivéve egyvalakinek. Ki ki elhelyezkedett. Volt aki a fekete székekre űlt le, amit fehér csivavaszőr borított, volt aki a csivavaszőr borította fotelokba űlt, és volt aki csak nemes egyszerűséggel a fehér, csempézett padlóra. Ott is akadt csivavaszőr dögivel, de legalább nem látszott. A lecsurizott kanapé üresen maradt, oda Zoltánunk helyezkedett el. Az asszony ez alatt hozott egy üveg brandyt és poharakat. A csivava továbbra is tombolt, rohangált és acsarkodott. Nem értette, honnan és miért jött ez a sok betolakodó az ő kis birodalmába. A kutyaóljába.
Erika a titkárságról meglepve húzott elő valamit a fotelen lévő díszpárna alól, és amikor meglátta mi az, undorodva hajította el. Egy csirkeláb volt az. Egy ki tudja mióta ott rohadó csirkeláb. A csivava rögtön ott termett, ahová az leesett, a szájába fogta, majd felugrott a kanapéra és a kanapé sarkában lévő díszpárnák közt kezdett el kaparni, és fúrta be a fejét közéjük. A csivava el akarta ásni a kincsét a bútoron. Miután elrejtette a csirkelábat a párnák alatt, leugrott a kanapéról, és otthagyta. A kollégák egyre inkább ledöbbentek, és mindenki ugyanarra gondolt megint. Vagy majdnem ugyanarra. Az egyikük nem kibaszta volna a kutyát, hanem megbaszta volna.
Majd elkezdtek beszélgetni mindenféle sematikus dologról.
Ezek után Benkésné leterített egy nagy gyékényt a nappali közepére a csempére, majd hozta a tányérokat és az evőeszközöket. A kollektíva körbeült. A csivava össze vissza rohangált, majd mikor nekiálltak enni akkor mást csinált. Az egyik percben még kaját koldult, a másikban már szart. Igen, szart a szobában a falatozó emberek mellett. A kis tálca a fal mellett eddig senkinek sem tűnt fel, de most, hogy a kis Toji oda kullantott egyet, mindenki rájött, miért van ott. Ott csavarta ki a székletet a seggéből, majd gondosan megszaglászta. Mindenki egyre jobban megdöbbent, és abban a tévhitben volt, hogy a helyzet már nem fokozható tovább. Egy szobában szaró csivava az étkezés közben! A házigazdákat láthatóan abszolút nem zavarta, hogy van egy széklet a szobában, és hogy mindez evés közben. Mekkorát tévedtek, még semmit sem tudtak az igazi, undorító kutyabuzikról. (Na jó, egyvalaki egész másra gondolt.) A szarszaglászás befejezése után a csivava visszament kaját koldulni. A gazdasszonytól kapott is. Hogy ette kézből a sült húst a kis csivavakutya, jaj de finom eledel is ez egy kis csivavakutyának! Csak úgy falta. Utána Benkéné úgy fogdosta össze a többi sültet, csivavanyálas kézzel. Ez után már senki sem evett belőle. Megmarad holnapra. A jóllakott csivava megszomjazott a sültre, és egy furcsa itatóhoz ment, és szopni kezdte, mint egy műfaszt.
Akkor határozta el, hogy kankutya létére meg fogja baszni a kis Tojit. Megbecstelenített már négy kankutyát eddig, ötödjére jöhet ez a kis csivava.
Ekkor váratlan vendég állított be. Egy kutyás ismerős, aki hozta magával a kutyáját is, egy golden retrievert. A kutya egyből berontott a szobába, és belelefetyelt a Tibi üdítőjébe.
- Muffin, nem szabad! – szólt rá a gazdája. – Fekszik! – Tette hozzá.
A golden retriever elfeküdt a padlón. A csivava odarohant hozzá, szaglászni kezdte, és kanos lett. Amíg Benkésék az újonnan jött férfival beszéltek pár szót, a szexuálisan felizgult Toji megpróbálta megbaszni a tőle sokkalta nagyobb, fekvő ebet.
Csak azt nem tudta, hogyan is kell. (Persze volt valaki a társaságban, aki nagyon is tudta mit hova kell bedugni egy kutyának.) A csivava vonagolva, rángatózva próbálta baszni a nagy kutya fejét, majd az oldalát. A kollégák csak ültek némán, és döbbenten nézték az eseményt. Vajon mi következhet még ezen az estén?
- Hát ez gusztustalan. – súgta oda régi jó ismerősünk Tibinek Közben a farka már majd felrobbant a gatyájában, ahogy a kanos vad csivavát néze. Hogy letépné arról a golden retrrieverről, majd tövig nyomná belé a faszát a másodperc törtrésze alatt, még ha ketté is repedne belé a csivava akkor is.
- Az baszdmeg, az! – súgta vissza a Tibi.
- Undorító. Az egész. – suttogta a titkárnő. – Láttátok a száradó kutyaszart a sarokban?
- Odanézzetek! – mondta nevetve eközben Zoli a feleségének, a retrieveres férfinek és a többieknek, amikor észrevette a begerjedt kis csivavát.
- Itt a duginyuszid Toji! Ezzel kutyálkodjál. – kiáltott Benkésné a csivavának, és egy szürkére koszolódott fehér plüssnyulat hajított oda. A csivava nem törődött vele, hanem folytatta a szerencsétlenkedést a nagy kutyán. A duginyuszi végigcsúszott a parkettán és Évánál, a könyvelési osztály egyik munkatársánál állapodott meg. Az undorodva húzódott arrébb.
A váratlan vendég meg távozott, és vele együtt a kutyája is. A felajzott, begerjedt csivava meg ott maradt. A vacsora folytatódott, Benkésné evés közben most a csivava hasát simogatta. Ujjai a rózsaszínellő csivavafasz mellett siklottak, és néha érintették is.
- Tojíííííííííííííííííííí! Tojíííííííííííííííííííí! – gügyörészett neki.
Senkinek sem volt már gusztusa tovább enni. A vacsora befejeződött. Ekkor jött el a kis Toji ideje. Benkésné sorba rakta neki a tányérokat a földön, és a kis csivava nekilátott elnyalni őket. Lefety-lefety-lefety! A kis Toji végigment az összes tányéron, és mindet kinyalta. Majd szart még egyet a szobában.
Majd sematikus beszélgetés következett, minden vendég egy kivételével alig várta, hogy vége legyen az estének. Az az omniózus vendég kiment a mosdóba. A csivava követte.
Ó, milyen egyszerű lenne. Elkapni a kutyát, és jól megbaszni a mosdóban. Jól beleverni a faszt! Csak a vinnyogására mindenki összesereglene. Még ha be is fognám a pofáját, utána végigvinnyogná az egész lakást. Lebuknék. Majd… majd… majd… - gondolta a kutyabaszó.
Azért egy villámgyors mozdulattal elkapta a csivava nyakát. A csivava megállt, és egész testében remegni kezdett. A kutyabaszó érezte, hogy mindjárt elveszti a fejét, ha még egy másodpercnél tovább szorítja ezt a kis szexuális tárgyat, úgyhogy gyorsan elengedte. A csivava villámgyorsan futott vissza a nappaliba. Még csak nem is sejtette, hogy ki tartotta a karmai között. A kutyabaszó belépett a mosdóba, de pisálás helyett inkább kiverte a faszát. Alig bírt uralkodni magán. Majd ő is visszatért.
 
Szedelőzködni kezdtek. Hazaindulás! Végre!
- Hát ez undorító volt. – állapította meg Erika az utcán.
- Az. Kurvára undorító. – mondta Tibi.
- Ezt egyszerűen nem hiszem el. Ilyen nincs. – mondta az egyik informatikus hölgy.
- Gusztustalan. Az egész lakás bűzlik és gusztustalan. Meg minden. Az a kutya. Hihetetlen – mondta Éva.
- Amikor elkezdett szarni bent a szobában amikor ettünk én majdnem megfogtam és kibasztam volna azt a dögöt. – mondta a kutyabaszó. Senkinek sem tűnt fel, hogy a kibasztam-ból a ki-t éppen hogy csak kiejtette.
- És őket nem érdekelte, hogy egy kutya az ételtől egy méterre szarik oda. – felete Erika. – Meg hogy a Zoli felesége kutyanyálas kézzel fogdosta össze az ételt. És a tányért is elnyalatták a kutyával. Én majdnem elhánytam magam. Az biztos, hogy többet be nem teszem ide a lábam.
- Én sem. – felelték többen is. Közülük viszont egyvalaki reménykedett benne, hogy igen. Látta magát, és a vasmarka szorításában kétségbeesetten de reménytelenül vergődő Tojit a merev fasza előtt, közvetlen mielőtt belényomná.
- Undorító, egyszerűen undorító.
- Ilyenek ezek a kutyabuzik. Még jó hogy a seggét nem nyalták ki ennek az ocsmány kutyának. – mondta Tibi, és ezzel el is nevezte az új kollégát. A háta mögött már csak kutyabuzinak hívták ezentúl.
Majd elváltak, és mindenki hazaindult. Majdnem mindenki.
 
Ó, Toji Toji Toji! Te kis szegény csivavakutya. Nem is sejted milyen fekete felhők úsztak a kis gondtalan, örömteli csivavaéleted fölé. Egy gyönyörű házad van és két kétlábú emberszolgád. Azt tehetsz, amit csak akarsz. De van valaki, aki szintén azt akarja tenni veled amit csak akar. Meg akar baszni. Ó, Toji Toji Toji! Mi lesz veled?
 
A kis Toji éppenséggel nagyon jól érezte magát aznap este. Későre járt, Zoli már lefeküdt aludni. Csak ketten maradtak a gazdiasszonnyal. A kis csivava kanos volt. És egyet akart. Megint olyat játszani, amit a gazdiasszony mutatott pár hónapja. Az nagyon jó. Igen! Rákényszeríteni a gazdasszonyra a szexuális akaratát. Álló fasszal pitizve ugrált körülötte két lábon.
- A kis Toji nem tudta megspricnizni a Muffin kutyust? – kérdezte a nő gügyögve.
A kutya a spricnizni szó hallatán szinte megvadult.
 
Pár hónapja történt, szintén egy kései órában.
Benkésné megsajnálta a kis csivavát, hogy szexuális élmények nélkül tölti az életét. És elhatározta, hogy megspricnizteti. Hátulról a jobb kezével két lábra emelte a kutyát, a ballal pedig elényúlt és finoman megfejte a kis csivavapöcsét.
- Spricnizik a kutyuli. – mondogatta neki gügyögve.
És ettől fogva a kutya mindig ezt akarta, bár Benkéné ritkán engedett a kutya szexuális követelésének.
 
Most is leült a padlóra, gügyörészett a kutyának, és incselkedett vele. A csivava egyre inkább begerjedt, rángatózott. Ekkor Benkéné hátulról átfogta, megemelte és fejni kezdte a faszát. Közben gügyörészett neki:
- Tojííííííííííííííííííííííí! Tojíííííííííííííí!
 A kutya boldogan lihegett, és rángatózni kezdett, baszta a levegőt, majd jól megolajozta a nő kezét. Az felállt és lemosta a kutyaondót. Micsoda ribanc! Egy kutyának a szexuális játékszere! És lesz ez még rosszabb is. Két év múltán majd eljut arra a szintre, hogy annyira imponál neki a cuki kis kutyuli felfokozott szexuális érdeklődése, hogy közösülni is fog a kis csivavával. Szétteszi a lábát az undormány kis szőrgombócnak. Had próbálja ki a kis Toji! Hacsak valami közbe nem jön addig. Hacsak valami közbe nem jön.
Hóóóóóóóóólolololololoj!
 
A kutyabaszó ledermedve lesett befelé az ablakon. Látta, ahogy a nő kiverte a kutya faszát. A kéjenc kis dög meg hogy élvezte, végig felfelé kunkorodó nyelvvel lihegett. A férfi erős késztetést érzett, hogy bevetődjön a csukott ablakon és felmarja a kis dögöt. Meg kell basznia ezt a kutyát! Egyszerűen meg kell basznia!
 
De ez nem tűnt olyan egyszerűnek.
Azért, mert a kutyát sohasem hozták ki a lakásból. Nem vitték sétálni. Hiába állt lesben reggel, hiába állt lesben este. Semmi eredmény. Pedig még tökéletes menekülőútvonalat is készített a házzal szemközti gazos bozótos területen a csipkebogyóbokrok és szederindák között. Nem fért hozzá a kis Tojihoz. Hiába figyelte állandóan a házat, semmi. Híres amerikai lebukott csivavabaszók történetét is elolvasta, például Robert DeShieldsét, aki jól seggbebaszta a főbérlője csivaváját, és ezért tíz évet kapott, és még kétezer dollárral is megvágták. Micsoda méltánytalanság egy tolószékes férfivel szemben. Tíz év börtön. Csak egy kis csivavabaszás. Ez a kutyafajta pont ezért van. Hogy az ember jól beleverhesse a faszát. Az Examiner megírta, hogy a férfi ezen eset előtt is gyanúsan figyelte a család kutyáit. A kis csivava operációknak köszönhetően túlélte a valagbaszást, de kilenc hónap után is fél mindentől, főleg a férfiaktól. Pszichikailag sohasem fog felépülni.
Ezek szerint kiszagolja a faszt. – merengett a kutyabaszó.
http://www.examiner.com/article/convicted-animal-molester-gets-maximum-sentence
Tomas Bautista csak egy kis csivavaujjazást vitt végbe a Mimi nevű kis fasztarisznával. Kivitte a hátsó kertbe, és benyomta neki az ujját. Őt csak egy évre ítélték el. Óóó, a rohadt csivavák. Azok a rohadt csivavák! Izgató dögök! Bautista is biztosan megbaszta, csak nem tudták rábizonyítani, hogy a faszát dugta be abba a négy lábon járó vaginába, vagy csak az ujját.
http://www.miaminewtimes.com/news/broward-man-gets-jail-for-finger-banging-chihuahua-6557261
A 61 éves Manuel Ramon Gonzales is megbaszta a felesége csivaváját. A CCTV buktatta le. Az asszony már biztos nem volt hajlanó a szexre, ezért fordulhatott a férfi a csivava felé. Ez a büdös kutya éppen ezért van!
http://www.mirror.co.uk/news/weird-news/wife-calls-police-discovers-husband-5120035
- Úgyis megbaszom! Úgyis megbaszom! – mondogatta a kutyabaszó magában.
Egyre inkább csak a csivavára tudott gondolni. Megnézett egy videót is, amin egy nyúl erőszakol meg egy szegény kis csivavakutyát. Ó, igen, az a kutyabaszó nyúl! A tapsifüles beállt a csivava mögé, lefogta, és baszni kezdte, ahogy kell. Erre való a csivava, még a nyulak is tudják.

Egyszer hagyta csak abba a Benkés ház megfigyelését, amikor Budapestre kellett utaznia valami kötelező továbbképzésre.
Végtelenül unalmas bal bla bla volt, alig várta, hogy vége legyen. A nála lévő hátitáskával babrált végig. Benne volt egy fekete, csimbókos paróka, és egy szett koszlott ruha. Egy kis Budapesti közjáték.
 
Budapest, Budapest. Sörözők, kávéházak, dolgukra siető emberek, döcögő villamosok, kígyózó autók, régi bérházak. Már esteledett, amikor a Bartók Béla úton mentek a Kosztolányi tér felé. A lány, a fickó és a kutyája. A fickó láthatólag nagy átéléssel nyomatta a bullshitet a lányak, az meg csak baktatott unottan, néhány igen, igent közbeszúrva. A mopsz szörtyögve jött mellettük.
- És akkor megmondtam a főnökömnek, hogy ne szórakozzon már velem, a faszom sem fog bemenni, épp most keltem föl, kapja be…
- Aha, igen. – szúrta közbe a lány és arra gondolt, hogy a lófaszt mondott az meg, tuti csak hápogott, meg igenezett.
- Szrrrrrrr Hrrrrrrrr! – ez a mopsz volt.
- Megmondtam én neki, az csak hallgatott, mint a hal a fazékban, velem ne szórakozzon…
- Aha. – mondta a lány és arra gondolt, hogy igazán lekophatna már róla a fickó, aki egy volt évfolyamtársa volt.
És akkor a társalgásuk megszakadt.
Ott Budapesten, a Bartók Béla út közepén, útban a Kosztolányi tér felé, a kora esti forgalomban.
Hirtelen, és váratlanul.
Mint amikor egy kaméleon nyelve csap ki és rántja a szájába a legyet.
Mint ahogy egy üregi pók rántja le az áldozatát az odújába.
Mint amikor egy sohasem látott tengeri szörny polipcsápja vágódik ki a habokból, hogy a másodperc törtrésze alatt rántson a mélybe egy gyanútlan matrózt.
Mint amikor egy kéz csap ki a járdaszinten lévő üresen tátongó pinceablakból, és ragadja meg a kutya pórázát, hogy a másodperc törtrésze alatt az ablakhoz rántsa az ebet, és a másik kezével elkapja, és beemelje a tátongó sötétségbe.
Egy pillanat alatt történt. A mopsz az egyik másodpercben még ott sétált mellettük, a következőben szánkózott az üvegtelen pinceablak felé, aztán már sehol sem volt. A férfi először csak a rántást érezte a pórázon, és látta meg a kezet. Meg a másikat is, ahogy kivágódik a feketeségből, és megragadja a nyakörvénél az odarántott mopszlit, és beemelje az ablakon.
A lány felsikított.
A fickó rántott egyet a pórázon, de csak az üres karabíner jött vissza. Valaki lecsatolta a kutyát.
- Hóóóóólolololololololoj! – hallatszott ki a pincéből egy furcsa kiáltás.
A fickó letérdelt az aszfaltra, és belesett az ablakon. Bár nagyon sötét volt, csak elmosódott kontúrokat látott, azt hitte, nem jól lát. A lány bevilágított a mobiltelefonjával. És akkor eloszlott a fickó minden kétsége. És reménye is, hogy felszedheti a lányt. Kinek kellene egy olyan férfi, aki tehetetlenül kényszerült végignézni, hogy megbasszák a kutyáját? A hosszú hajú, koszos férfi ugyanis azt csinálta. Valami meghatározatlan dologra szorította le a mopszot, és vadul hágta.
- Azonnal hagyod abba te rohadék, mert szétverlek! – ordított be a piceablakon. A férfi rá sem hederített, csak hágta tovább a négylábút.
- Hóóóóóóóólololololololoj! – kiáltotta ismét, ahogy a kutyán dolgozott, és ahogy végzett vele, már ott sem volt. A mopszot ott hagyta, az ott kevergett a mélyben a padlón az erőszak után.
A férfi felállt. A járókelők lopva őt nézték. Mindenki egy hülyének gondolhatta. Térdelve üvölt valami láthatatlan alaknak a Bartók Béla úton. A ház bejáratához fut, és a kapucsengőket nyomkodja. Végre beengedik. Kevereg egy sort, mire a pincelejárót megtalálja. Az ajtó nyitva. Több lakó is kijön a földszintről, két kíváncsi nénike. A csövesnek nyoma sincs. Senki sem látott egy hajléktalant sem erre. Ó, egy ajtón át lehet jutni a szomszéd házba, és onnan ki egy másik utcára. De ezt csak nyolc perc múlva tudja meg, miután előhalászta a mopszlit. A férfinek bottal ütheti a nyomát, nem lesz itt semmiféle pofabeverés.
Mire visszakecmeregtek a ház elé, a kutyabaszó már messze járt. Épp egy villamoson ült.
- Hívjuk a rendőrséget? – kérdezte a lány.
- Minek. Mit tudnának csinálni? – kérdezte a férfi. Csak jól kiröhögnének – tette hozzá gondolatban.
A megerőszakolt kutya immár ott kevergett a lába mellett. A férfit majd szétvetette a tehetetlen düh. Egy csöves megerőszakolta a kutyáját, és nevetségessé tette a nő előtt.
- Most sietnem kell. Jön egy villamos. – mondta a lány, és a megállóba futott. – Szia.
- Szia. – hebegte a férfi, és csak bámult a villamos után, ahogy az tovaindul. A mopsz szörtyögött egyet. Lassan leszállt a Budapesti este. Kigyúltak a fények az utcai lámpákon, az emberek jöttek mentek továbbra is, az autók tömött sorban araszoltak, egy villamos haladt tova a síneken, és a közeli kávézóban vidám szakállas egyetemisták itták a kávéjukat a piroskockás nadrágjukban és keménykalapjaikban, egy anyuka rászólt a kisgyerekére, hogy nézzen a lába elé, és egy férfi egy mopsszal lassan elindult a Kosztolányi tér felé. Lassan leszállt a Budapesti este.
 
Másfél hónap. Ennyit kellett várnia. Benkésné ölben hozta ki a csivavát az utcára, hogy az kóbor macskákat ugathasson. Háttal állt a férfinak. Ő nem teketóriázott, odarohant, és kitépte a kis Tojit az asszony karjaiból.
- Hóóóóóóólolololololoj! – kiáltotta, miközben vadul elragadta a kutyát.
Végre! Mióta várt erre. A kezei között tudhatta ezt a csivavát. Vadul szorította a kutyát, még azzal sem törődött, hogy a csivava félelmében végigpisálta a koszlott dzsekije ujját. És egy ugrással a bozótban termett.
Benkéné lefagyott. Erre nem számított, délután, fényes nappal, a saját házuk előtt.
- Segítség, a kutyám! – kiáltotta.
Sehol senki.
A férfi egy újabb „hóóóóóóóóólololololj” kiáltással belevetette magát a bozótba átugorva egy kazal szederindát, és eltűnt.
- Adja vissza! – kiáltotta Benkésné, és utána iramodott.
Nehezen haladt a csipkebokor és szederindáktól. A kutyabaszó pontosan tudta, hogy hova lépjen, merre hajoljon, de az asszony nem. Ment a hang után.
- Hóóóóóóólolololololoj!
Majd meghalotta a kis Toji nyüszítését is. Mit csinálhat vele az az elvetemült gazember?
A végére ért oda. Még látta. A férfi a kis Tojit baszta a bozótban, vadul járatta benne a faszát.
- Hóóóóólolololololoj!
Benkéséné felsikoltott.
A férfi épp akkor végzett, kirántotta a péniszét a csivavából, majd az asszony felé hajította a kutyát. A kis Toji üstökösként csapódott be a nő melletti csipkebokorba. Az asszony a kutya után kapott, a férfi meg eltűnt a bozótban.
A zokogó Benkésné koszosan, a tüskéktől megtépázott ruhában tért vissza a házuk előtti útra, karjaiban a vonyító csivavakutyával.
 
A rendőrség nem kecsegtette őket semmi jóval, és az állatorvos sem. A kis Tojit el kellett altatni. A Benkés házba beköszöntött a gyász. Főleg Benkésnét sújtotta le a gyalázatos tett. A Zoli bent a gyárban csak annyit mesélt, hogy egy drogos csöves megölte a kutyájukat. Etuskához hasonlóan szintúgy nem beszélt az erőszakról mások előtt.
Rá is fért a dögre. – gondolta Tibi.
A kutyabaszó csak mélázott a történet hallgatása alatt, és újból átélte milyen is volt, amikor végre megérdemelten a büdös kis csivavába préselte a faszát.

Ó, az a büdös kutya, az izgató dög!
A kis csivavakutya bár eltávozott a Benkés házból, a szőre és a szaga még sokáig ott maradt.

VÉGE

(A kutyabaszó kalandjai hamarosan folytatódik.)

Szólj hozzá

kutya mopsz csivava fasztarisznya szobakutya mopszli kutyabaszó