Ötödik fejezet: A csivava
A kutyabaszóÖtödik fejezet:A csivavaÓ, az a csivavakutya! Eljött az idő, hogy én, azaz a Kutyabaszó történekek szerzője kilépjek a félhomályból a reflektorfénybe és főszereplője legyek a következő történetnek, ugyanis olyan csuda dolgok estek meg velem, hogy az idekívánkozik. Úgy néz ki a kutyák megpróbáltak visszavágni a Kutyabaszó kiötlése miatt. Ebben a történetben lerántom a leplet is a szobakutyákat tartó kutyabuzikról, most megtudja a nagyvilág, hogy mi is folyik a szobakutyás lakásokban! Lesz itt minden a konyhába szaró kutyától kezdve egészen a spermiumtól ragacsos kutyabundáig kedves olvasó, csak győzd kivárni! Természetesen ez igaz történet és körülbelül így történtek meg az események pár hónappal ezelőtt. Egy péntek kora délután léptem be először abba a házba ahol G. fia és annak barátnője lakott (és hétvégenként G. is), és ismertem meg a csivavát. Hosszúszőrű, egy éves kan csivavakutya volt, fehér alapon világosbarna folttal a fejénél. Mintha vasbeton falnak rohantam volna teljes sebességgel úgy baszott pofán a töménytelen kutyabűz az ajtón való belépéskor. A kis csivava ugatva, acsarkodva rohant elém, majd bármi mozdulatomra hátrább és vissza. Látszott rajta, hogy totál be van szarva a kis dög, azért ugat. Gondoltam jó lenne összebarátkozni vele, ha már néha együtt kell tölteni vele a hétvégéket az elkövetkező hét hétben. Hát nehéznek tűnt. A kis szarzsák folyton körülöttem körözött és hangosan kaffogott, hiába adtam neki kutyatápot a tányérjába, még az sem hatotta meg, pedig ez mindig bejött eddig ismeretlen kutyáknál. Na de a csivava nem is kutya, hanem egy átmenet a kutya és a patkány között, ezt bárki megmondhatja, aki látott már ilyen kreatúrát. A rövidszőrű változatánál még szembeötlőbb a hasonlóság. A házban is kibaszott nagy mocsok volt mindenhol, látszott, hogy nem sűrűn takarítanak. Hosszú fehér csivavaszőr borította a bútorokat és a padlócsempén is bőven volt, bár onnan a járkálás miatt a sarkokba torlódott. A földszinti fürdőszoba volt a kutyabűz epicentruma, abban egyszerűen nem lehetett megmaradni. A bejárata előtt, a konyhában láttam egy műanyag tálcaszerűséget, amit valami hálószerűség borított. Akkor még nem tudtam, hogy mi az. A kis csivavakutya természetesen minden bútorra felmehetett dögleni. Az egyik űlőpárnán ahonnan a kis dög felkelt apró kis nedvességfolt terjengett. A kutya a párnára hugyozott!!!! Már most úgy basztam volna ki ezt a kis dögöt a lakásból, hogy a lába nem érné a földet. A kibaszott kutya a bútorra hugyozik, de a gazdáit ez láthatóan hidegen hagyja. Gondolom teljesen normális dolog, hogy egy kutya az űlőbútorra vizel! Hova hugyozhatott még ez a kibaszott dög, hova űlhetek le egyáltalán?A földszintet úgy kell elképzelni, hogy volt egy nappali-konyha egyben, és a konyharészből nyílt a földszinti fürdőszoba. A ház egy sorház volt előtte egy betonozott kocsibeálló. Ott volt egy kő kerti asztal is. Oda szokták néha kitenni a kis csivavakutyát, oda is csak felügyelettel ugyanis a kis szar félt leugrani az asztalról így nem ment onnan sehová. Így nem tudott elfutni sem, amikor odamentem. Volt neki néhány kis plüssállata is amivel játszani szokott, egy ilyet felvettem (egy szoknyás mosómedvét) és úgy próbáltam megsimogatni a fejét, hogy a plüssállattal előszőr, majd a kezemmel. A kis dög hagyta, azt hittem akkor megbarátkozott a jelenlétemmel. Aztán pár percre rá az a kibaszott szarzsák beleharapott mindkét kezembe!! Mint egy támadó indiai kobrakígyó úgy csapott le villámgyorsan mindkét kezem az asztalon álló kis szarcsimbók nyakára, és szorítottam meg. A csivava félelmében összehugyozta magát az asztalon! Meg is lett volna rá minden oka a dögnek, ha egyedül vagyunk. Akkor most lehet nem is lenne már miről írnom. Az egyik kezemmel, amelyikkel felülről fogtam át fokoztam a szorítást, a másikkal felvettem a plüssfigurát és lebasztam neki egy kurva nagyot vele a patkánypofájába. Milyen könnyű is lett volna megragadni ezt a kis dögöt, a nyakánál felemelni és a betonpadlóra lebaszni! Szarrá pofoztam volna ezt a büdös kutyát, hogy megtanulja hogy nem haraphat meg csak úgy, de sajnos nem tehettem meg. Láttam egy kis orvosi alkoholt a polcon, azzal áttörölgettem a sebeket mindkét kezemen. Szerencsére csak kisebb sebek voltak. Úgy éreztem mégsem fogok megbarátkozni a csivavával. Időközben megtudtam, hogy mire is való az a tálcaszerűség a konyhában. Onnan tudtam meg, hogy megjelent rajta egy kutyaszar. Az a kutya szarodája. A kutya a konyhában szarik!!! Az a tény, hogy megjelent egy kutyaszar a konyhában persze senkit sem érdekelt (rajtam kívül). Úgy hozzátartozik a látképhez, mint egy leejtett befőttesgumi, vagy egy zsírcsepp a konyhapulton. (Nem megmondtam az elején, hogy lesz konyhába szaró kutya? Na ugye! Most persze arra gondolsz kedves olvasó, hogy a spermiumtól ragacsos kutyabundát is beígértem a bevezetőben. Ó, igen, az is lesz, csak győzd kivárni!) Az utcán több nagyobb testű kóborló kutya is mászkált. A kis ugató patkány (mert kutyának nevezni egy csivavát inzultus a többi kutya számára) természetesen ezeket is figyelte a szúnyoghálón keresztül. Ha meglátott egy kutyát, ugatott rá kettőt, majd rémülten, fejvesztve rohant keresni valakit, hogy vegye fel és vigye vissza az ajtóhoz, és úgy ölből acsarkodhason tovább vadul a nagy és félelmetes kutyákra.Este egy kicsit egyedül maradtam lent a csivavával. Végre! Diszkrét hóóóólolololololoj kiáltással körbekergettem a földszinten egypárszor. Hogy pucolt a kis dög! Csak úgy csúszott a lába a padlócsempén, és iramodott be minden szék alá. Hozzányúlni nem nagyon akartam, mert ha megint megharapna lehet csúnyán meg kellene bünnnnnntetnem. Így is, ha tehettem volna a bundájánál fogva basztam volna ki az udvarra a kis konyhába szaró - bútorra hugyozó dögöt a kocsibeállóra, és többet a küszöböt sem léphette volna át.És hogy ráéreztem! A csivava a küszöböt sem léphette át, mert tilos volt neki. Igaz belülről ki. A csivavának tilos volt kimenni a házból. Nem is szokott sétálni. Egyedül akkor szokott a szabadban lenni, amíg kiviszik a ház előtt parkoló kocsihoz, meg lehet ott, ahová épp magukkal viszik, de sok esetben csak a kocsiban várakozik. A csivavának két dolog volt tilos, evés közben más tányérjába beleenni, és kilépni a küszöbön. Ezeket tudta is a kis dög. Viszont azt nem tudta, mi van a szomszéd utcában. Mivel kissé unatkoztam másnap délelőtt elvittem sétálni. Ahogy a kezembe fogtam a csengős pórázt a csivava rögtön tudta, hogy mi következik, és örömében össze-vissza ugrált. Azt hitte, hogy elviszik valahová, egy normális kutyasétára szerintem nem is mert gondolni. Az utcán boldogan hugyozott össze mindent, autókerekeket, falakat. Először az utca közelebbi végébe vittem, ott volt egy kis fű is. Reméltem fog kulázni, és nem a konyhába nyomat még egy szart. Mellesleg az előző napi kutyaszar még mindig ott díszelgett a konyhában a kutyaszaratóban. Tök normális. Nem csalódtam, mert a füves területen rögtön kicsavart egy kulát. Majd egy percre rá még egyet. A keresztutcából több kóborló nagy kutyát is láttam, így az utca másik vége felé indultam el a csivavával. De azért előtte megemlítettem neki, ha ezek a nagy kutyák egyszer elkapják, akkor kíméletlenül meg fogják baszni. Akkor majd megtapasztalhatja a kis szobakutya a valódi élet kegyetlen valóságát az utcán. Az utca szemközti oldalán egy bokros terület volt. A kis csivava szart a szélén egy harmadikat, majd kicsivel arrébb egy száraz, méretes kutyaszart kezdett el szaglászni, innen elhúztam. Vágyakozva néztem a bozótosra, talán most… de semmi, sebaj, majd most… és mindig semmi. Az a hóóóóólolololololoj kiáltás csak nem hangzott fel, és miután elértük az utca túlvégét és befordultunk a szomszéd utcával összekötő kis sikátorba, ott sem hallottam a bozótos felől rohanó, csattogó lépteket, és nem tűnt fel a lakótelepi kutyabaszó, hogy felmarja a kis csivavakutyát, és erőszakot tegyen rajta. A francba! A sikátor egyezményes szaróhelynek tűnik a kutyák között, sok szaglásznivaló akadt a csivavának, nem győztem elráncigálni a szaroktól.- Ez egy sorház-lakótelep, te pedig egy kutya vagy! Egy szaros kis csivavakutya! – mondtam neki. – Mindjárt jön a kutyabaszó és úgy seggbebaszik (mert kankutya volt a kis csivava), hogy beledöglessz!A csivava nem tulajdonított ennek a lehetőségnek nagy figyelmet, inkább megpróbálta végighugyozni a ház oldalfalát, és szart egy negyediket is. Szegény kutya szívesen szarna a szabadba, csak muszájból szarik be a konyhába. Most kiélvezi a sétát, és totál kiüríti a beleit, ki tudja mikor adódik ilyen alkalom neki legközelebb.A szomszéd utcába értünk és itt a kis csivava talált egy hasonló méretű kutyát, valamelyik házból jött ki. Egyből ismerkedni kezdtek, és egymás seggét szaglászták, majd egymás körül ugráltak.Azt hittem a helyzet nem fokozódhat tovább, pedig de. A szomszéd utcában egy nyitott ajtó mögül előkacsázott egy mopsz! Egy mopsz, egy igazi mopsz!! Egy löttyös ogreképű, már őszülő pofájú vén mopsz! A seggpofájú dög szörtyögve odacammogott a két kutyához, és ő is szaglászni kezdett. Ahogy kézügyre esett rögtön megragadtam hátulról, kipróbáltam milyen fogása esik rajta egy kutyabaszónak. Ó, az a tömzsi rózsaszín gecitömlő. A mopsz visszakacsázott a házukba, és én is hazafelé indultam a csivavával, közben végig társalogtam vele, ilyen „ó te büdös csivava.. te kibaszott kutya, felhúzhatna valaki a faszára” stílusban. Megint megpróbált végighugyozni mindent, de már egy csepp pisa sem maradt az ebben, csak a lábát emelgette.Csak két utcát sétáltunk végig oda-vissza, de a kis csivava nagyon elfáradt, nem volt ehhez hozzászokva. Ahogy beértünk a lakásba, a kutya rögtön egy különös kiskutyaitatóhoz (utánanéztem, golyós önitató), egy kis fordított vizespalack aljából oldalasan kiálló fémrúdhoz ment, és szopni kezdte azt, mint egy faszt. Így tudott inni. A kutya rendesen szopott! Ó, ha ezt Takács úr láthatta volna, a kutyát szopásra lehet idomítani. Később a faszt is biztosan ugyanolyan intenzitással szopná. Ó te kis csivava! Ó, te kis faszszopógép! Ó teee…teee…izzzgató kutya!
Mivel fáradt volt a kis dög, elfeküdt valahol. Nem volt fizikailag hozzászokva egy félórás sétához. Estig csak annyi említésre méltó történt, hogy délután eltűnt a tegnapi kutyakaka a konyhából. Végre. De a napnak még korántsem volt vége.Ugyanis átmentünk vacsorára G. másik fiáékhoz, akik úgy 5-10 percre voltak autóval. Vittük a csivavát is. Ott is lakott két nagytestű kutya, a fajtájukra nem emlékszem, de arra igen, hogy ezeknek is bejárásuk volt a házba. A két kutya mérete sokszorosa volt a csivaváénak, de a csivava nem félt tőlük, mert kiskoruktól kezdve ismerték egymást. Mondhatni a kis csivava talán csak ezt a két kutyát ismerte. A nappaliban a földön ülve ettünk, középen sűlt a hús a faszénen egy kis grill izén, miközben a kutyák próbálták dugdosni a pofájukat a tányérba. (Itt jegyzem meg, úgy basztam volna ki mindhárom dögöt az udvarra, hogy a lábuk sem érné a földet!) Az egyik blökker bele is lefetyelt valaki poharába. Majd elfeküdtek. Igen ám, de a kis csivava kanos lett! Meg akarta baszni az egyik fekvő nagy kutyát, de a kis szarcsimbók azt sem tudta hogyan kezdjen bele, meg egyáltalán hova kellene benyomnia azt az apró kis csivavafaszát. Ott ugrált, szerencsétlenkedett, próbálta baszni a nagy kutya fejét, de leginkább oldalirányból próbálkozott a nagy eb közepénél keresztben. Óóóó, evőpálcikával téptem volna le a kis pöcsörőjét! Mondhattam volna, ó te büdös csivava, figyeljél csak, megmutatom hogyan kell ezt csinálni, aztán felnyalábolnám, és hóóóóólololololojj!! Kész szerencse, hogy a lakótelepi kutyabaszó nem leselkedett itt az ablakban, mert ez már sok lett volna neki, most tuti berontott volna, hogy elragadja a kis kanos csivavát. Itt határoztam el, hogy ez a történet papírra kívánkozik.Mennyi minden történt, pedig csak 30 órával ezelőtt ismertem meg a kis dögöt! A következő pénteken intenzív kutyabűz és a vadul ugató, majd a székek alá menekülő csivava fogadott. A bűz forrását hamar felleltem. A konyhában a szarodán több kis cuki ceruzaelem méretű kutyaszar is díszelgett, volt amelyik már fehérre száradt. Napok óta ott rohadhatott a konyhában, és senkit sem érdekelt. Van az a régi mondás: „Mi jobb? Fal mellett szarni, vagy szar mellett falni?” Hát, itt határozottan az utóbbit preferálják. Hogy lehet a szart eltűrni a konyhában? Ráadásul napokig? Miféle kutyabuzi mélyigénytelenség ez? G. evés közben kézből eteti a kis dögöt. Két lábon állva, pitizve koldult, mint egy szurikáta. A kutya összenyálazza a kezét, majd G. úgy fogdos össze utána kajákat kutyanyálas kézzel. Folyton arra kellett figyelnem, hogy mi az amiből még ehetek, és mi az, amiből már nem. A faszom sem akar kibaszott csivavanyálas kajákat enni. Bár ha már úgyis csivavaszőrben kell űlni, 1-2 méterre a csivavaszartól, egy kis csivavanyál már csak hab lehetne a tortán.Ó, te kis csivavakutya, ó te kis kibaszott kis dög! Hogy basználak meg egy felcsatolható műfasszal! Láttam kurva erős mentolos krémet az egyik polcon. Elgondolkodtam rajta, milyen volna rákenni a kis ocsmányság orrára. Hülyét kapna, az egyszer biztos. Így több hónap távlatából más konkrétumot nehéz előhívni erről a hétvégéről. Néha elhajítottam az egyik plüssfiguráját a kutyának, akkor utána iramodott, és rágni kezdte. Természetesen amikor tehettem, körbe is kergettem a földszinten. Ó, te büdös csivava! A következő hétvégén új játékot is játszottunk a kutyulival. A kanapéra helyeztem egy plüssfigurát, egy nagyobb díszpárna elé, a díszpárnát hátulról fogtam, hogy a kutya ne lássa a kezemet, és amikor a kis csivava felugrott a kanapéra a figuráért, jól lecsaptam a párnát és fejbebasztam a kis dögöt. Ekkor leugrott a kanapéról, én meg visszahúztam a párnát hátulról álló helyzetbe. A kutya újból a plüssfigurát kezdte el fixírozni, majd megint megpróbálta megkaparintani, és így ment ez. Azt hinnétek, hogy nem élvezte a kis dög mi? Egy idő után két lábra állt, úgy nézte a figurát. És akkor megláttam. A kutyának kint rózsaszínellett a fasza, a kis csivava szexuálisan felizgult!! Ó, te kis mazochista dög, élvezed mi! Amikor meguntam, elhajítottam neki a plüsállatot, az meg boldogan rohant utána, hogy végre megkaparinthatja. Szerencsére csak rágcsálta, és nem kúrta meg. A nap fénypontja este jött el.Észrevettem, hogy a kutya felsétált az emeleti lépcsőn, ámbár senki nincs fent, és minden ajtó csukva van valószínűleg. Zsákutcában van a kis dög. Szépen felsétáltam utána. Az eb már lefelé indult volna amikor meglátta, hogy jövök, ekkor visszafordult, visszarohant, és szembesült a ténnyel, hogy zsákutcába került. Minden ajtó zárva, és nincs hová elbújnia sem. Közben én is felértem. Az apró csivava egy sarokban állt. Óóóó, micsoda gyönyörűség, mily csodálatos látvány volt az a sarokba szorított, kiszolgáltatott kis csivavakutya! Ott állt, mint egy apró rongybaba, teljesen a sarokba préselődve, maga alá húzott farokkal, és akkor láttam a pofáján a felismerést, hogy megértette! Megértette, hogy sarokba van szorítva, száz százalékosan kiszolgáltatva minden kényem-kedvemnek most teljesen a hatalmába kerítette ez az idegen, és azt tehet vele amit csak akar. Óóóó, micsoda gyönyörű látvány volt! Óóóó, te szegény kis sarokba szorított, kiszolgáltatott, rettegő csivavakutya, mi lesz veled, vajon mi lesz most veled? A kis csivava föl volt készülve minden rossz dologra, amit csak ismert, hogy akár rossz kutyának nevezhetem, még meg is pofozhatom, esetleg megharaphatom, vagy ilyesmi villanhatott át az agyán. Pedig sokkal rosszabb dolgok is történhetnek egy ilyen apró, sarokba szorított és kiszolgáltatott csivavakutyával. Arra, hogy például meg is fordíthatom a fejével a sarokba, mint egy rongybábút, és hátulról vadul megbaszhatom miközben összeszorítom a pofáját, hogy ne vinnyogjon hangosan biztosan nem gondolt (mondjuk ettől azért nem kellett tartania, mert nem én vagyok a kutyabaszó, de ha történetesen ő tört volna rá a kutyulira….) Arra sem például, hogy felragadom, és lebaszom az emeletről a földszintre. Pedig most bármi megeshet veled te szegény kis sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavakutya! Százszor is megbántad most magadban azt a két héttel ezelőtti harapást mi te büdös kutya! Te kibaszott, büdös kutya! Te szegény kis apró, ártatlan, rettegő sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavakutya!Eléguggoltam, és úgy tornyosultam föléje.- Hóóóóóóólolololololololoj! – mondtam, és felülről átfogtam a nyakát.- Óóóó, te kis büdös csivava! Te kis sarokba szorított, szegény kis kiszolgáltatott, büdös csivavakutya! Ó, micsoda gyönyörűséges látvány! Most azt teszek veled az akaratod ellenére, amit csak akarok, és semmit sem tehetsz ellene. Akár még jól meg is baszhatlak, te büdös kutya! – mondtam neki valami hasonlót azután.És akkor jól megdögönyöztem a büdös kutyát, megmorzsolgattam a fülét, és jól, keményen átgyúrtam az egész ebet, mintha csak egy rongybaba lett volna. És akkor az is volt. Egy tehetetlen kis rongybaba. Majd lesétáltam a földszintre. Majd a kis csivava is lejött, és bemenekült a székek alá.Azután valamikor magamhoz vettem a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem a sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavát, amikor legközelebb is elkapom. És nem is kellett sokat várni, a kutya ismét felment valamilyen rejtélyes okból az emeletre. Akkor ismét utánamentem. A csivava ismét visszafutott a sarokba, és leült. De most nem vett fel olyan szánalomra méltó testtartást, és most nem vágott olyan rettegő-beletörődő képet sem. Most tanulta meg az előző eset alatt, hogy nem bántom őt. Úgy néz ki a csivavával való megbarátkozáshoz nem az kell, hogy az ember enni adjon neki, megsimogassa vagy ilyesmi. Az kell a büdös dögjének, hogy az ember totálisan kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kis háziebet, amikor a kutya átérzi, hogy most bármit megtehetnek vele. És akkor rájön, ha nem volt semmi megpofozás, megharapás, megbaszás és ilyesmi, hogy nem kell annyira félnie. Jó erősen átgyúrtam megint, majd azért pofánvakuztam egy nem túl jó kép erejéig. Így tengettük együtt azokat a napokat a kis szexuális játékszerrel, amiket együtt töltöttünk. Olyankor naponta kétszer is elvittem sétálni ki az utcára, labdáztam is vele a lakásban, gyakran körbekergettem, és amikor a kezeim közé kaparintottam a kis dögöt gyúrtam, mint a tésztát. Az első sétálásokkor boldogan fosta ki magát a csivava az utcán, és a harmadik kula általában már hígabb, krémesebb állagú volt. Így történt, hogy egyszer jól bele is lépett, és széttaposta a friss székletet. Aztán otthon természetesen fel az összes bútorra. Eszembe jutott, amikor G. fiának a barátnője a szájába vette a csivava tappancsát. Ó, micsoda felelőtlenség, bár a kutyabuzik ezt szeretik és élvezik. A kutyaszőrt, a kutyaszart és a kutyavizeletet magukon. Ó hogy nyomnék egy mentolos balzsammal bekent ceruzát a valagadba, te kis büdös csivava!Néha amikor elkaptam jól megrepülőztettem és hullámvasutaztattam. A kis csivavakutya néha valamilyen csontot is kapott. Ezt nem ette meg, nem is tudta volna. Ehelyett megpróbálta elásni. És hogy hol? Hát a kanapén, és a fotelek űléspárnái között. Akárhol lehetett csontokba botlani. Hogy túrta, kaparta a kutya a párnákat a bútoron, hogy alájuk tehesse a csontját! Úgy basztam volna ki a kis dögöt az ajtón, hogy a lába nem érné a földet. Ha otthagyja őket, és senki nem akad rá (vagy itt konkrétan, ha ráakad sem zavartatja magát) ott rohadhat napokig, sőt hetekig egy főtt csirkeláb a bútorpárna alatt. Az apró vöröshangyák legnagyobb örömére. A kibaszott dög! Bár nem a csivavás sztorihoz tartozik, de egy csütörtökön elmentünk meglátogatni G. egy ismerősét. Állítólag van pár bungallójuk a hegyekben, amiket ki szoktak adni régebben. Na, ma már nem adják ki. Hogy miért? Mert nincs épeszű ember, aki kivenné. Ugyanis ráálltak a husky tenyésztésre. Ó bazzeg, az az őrületes kutyabűz! Mit számít szagfronton egy kis csivavaszar a konyhában ehhez képest? Hát sehol nincs. Kibaszott büdös volt, nem gondoltam, hogy szabad térben ilyen kutyabűz lehet. Ez a husky egy kibaszott büdös fajta kutya lehet. Volt belőlük vagy tizenhárom. Szerencsére előkerült egy üveg whisky, bár nem szeretem, de akkor benyomtam úgy egy fél üveggel. A beszélő papagájt is káromkodni tanítottam. „Hülye pöcs” meg „seggfej vagy”, de a tollas jószág nem monda soha utánam. Azt bezzeg meg tudta kérdezni, hogy hova megyek. G.reggel mesélte a tömény kutyabűzben elköltött reggeli alatt, hogy nagyon rosszul aludt. Hajnali fél 3 körül felébredt a kutyák vonyítására, és utána aludt rosszul. Szerinte a kutyák rossz szellemeket érzékeltek, azért vonyítottak annyira. Magamban heherésztem, ennek a kutyakoncsertónak ugyanis sokkal prózaibb oka volt. Az én bungallómban ugyanis nem volt víz. Este csak belezuhantam az ágyba, nem foglalkoztam sokat a problémával. Ez egész addig nem okozott gondot, amíg hajnali kettő-fél három körül fel nem keltem, hogy xarnom köll. Na ennek a fele sem tréfa, csak nem hagyhatom úgy a budit lehúzatlanul, elindultam megkeresni a vízcsapot a kertben a bungalló körül. Ez riasztotta fel az ebeket. Ja, és megtaláltam, a ház mögött volt… Viszlát büdös huskyk! Egyszer egy péntek este elmentünk valahová kajálni, és vittük a kis basznivaló csivavát is. A kis fasztarisznyának nem kellett sétálnia, ölben utazott a kocsin kívül. Megrendeltük a kajákat, és ki is hozták őket. A kis csivavakutya az asztalnál is ölben ült, és az asztalon lévő ételeket fixírozta. Nem sokat kellett várnia a kis büdös dögnek, hamarosan zabálhatott villáról, tányérból, kézből, és az asztalról is. Megint azt kellett figyelnem szokás szerint, hogy miből ehetek még, és miből már nem. Undorító dolog, már többször megfigyeltem több különböző helyen is, hogy a kutyabuzik (legyenek akármilyen nemzetiségűek is) számára teljesen normális az amitől minden jóérzés ember hányingert kap. A kutyanyál a szájba, a tányért nyaló kutyák, meg ilyesmi. A kajálda tulajdonosa helyében én úgy basztam volna ki mindnyájukat a csivavával az élen, hogy csak na. Az erőszakolni való kis csivavakutya a hálószobába is bejött egyszer ahol aludtam. Már bújt volna be az ágy alá, amikor megragadtam, és úgy basztam ki az ajtón. Ha sikerült volna bevennie magát, nem tudtam volna előszedni onnan. G.mondta, hogy a csivava mennyire szereti, ha a hasát vakargatják. Prezentálta is. A csivava a hátán feküdt és boldogan élvezte. A kis csivava. Az apró csivava. Persze hogy élvezte, G. ujjai fél centire szántottak a kis pöcsörőjétől! A csivava mindig nagyon örült, amikor elvittem sétálni. Csak hozzáértem a pórázhoz, a kis csengő meg csilingelt a „lábörvön”, akkor már rohant oda hozzám, és a két hátsó lábán ugrálva táncolt körbe. Lehet elképzelni sem tudom mennyire nagy esemény és változás volt ez az életében. Mondhatják rá, hogy szobakutya, és tarthatják elzárva egy lakásban, de kutyaösztönei csak vannak ennek az állatnak is, még ha egy kutyára csak nyomokban hasonlít is, és élvezi a szabadban, hogy mászkálhat és szaglászhat, és lehetett egy kutyabarátja is a szomszéd utcából egy hasonló méretű fehér kutya személyében. Én pedig lelkiismeretesen sétáltattam, legalább akkor ne szarjon és hugyozzon be a házba, amikor ott vagyok. Mindig elvittem a kis füves területre és a velünk párhuzamos utcába is. Igen igen kis csivavakutya, szép dolog a szabadság, kilesni a búra alól, és önfeledten szarni, hugyozni, és szimatolni. De a nagyvilág nem csak csupa rózsaszínű mosolygós bárányfelhő és csilingelő szirmú, kéklő harangvirág. Más dolgok is várnak a kis csivavakutyákra.Az uszkár magában egy kis szarzsák pöcsmag kutya, de neked, te kis csivava, egy hatalmas, erős, domináns állat, mint gyakorlatilag minden kutya a földön. A szomszéd utcában jött szembe az uszkár. Egy barnás színű kan uszkár. Odasietett a csivavához. Az uszkár még neki sem látott a szimatolásnak, az apró kis csivava a behódolás jeleként rögtön elkezdte nyalni az uszkár faszát. Igen, a kis csivava a másik kankutya faszát lefetyelte!Óhhh, óhhhh, te… te…. izgató kutya! – gondolhatta a hirtelen a váratlan fasznyalástól szexuálisan feltüzelt uszkár, és azonnal a csivava mögött termett, felugrott rá, az első két lábával jól közrefogta, miközben a hátsó lábaival kitámasztott és óóóó igen, baszni kezdte a kis csivavát!!!!Igen, az uszkár megbaszta a kis csivavát!Kankutya létére a szukájává tette!!! Megerőszakolta!!A csivava nem védekezett, nem morgott, nem harapott, nem ugatott, és még csak meg sem mozdult. A felfelé kunkorodó farkát félrecsapta, és csak állt, hagyván és beletörődve, hogy a másik, a nagy és erős kankutya megbecstelenítse, hogy erőszakot tegyen rajta, hogy használja, hogy megbassza, hogy beléverje a faszát, hogy a szukájává tegye.Micsoda látvány volt!Óh, mily vadul járatta az uszkár a faszát!Én meg csak álltam a kihalt utca közepén, és hangosan nevettem. Segíthettem volna a kis csivavának, például azzal, hogy kirántom az uszkár alól, de nem tettem. Ha őt sem zavarja… Bárcsak nálam lett volna a fényképezőgépem!Most jól megkapta a kis dög ami neki járt! A nagy és erős uszkár erővel a szukájává tette! Megerőszakolta a büdös kis dögöt!Az uszkár „vadul steppelte a” csivavát, „mindenfajta kímélet és empátia nélkül, és gyorsan végzett is. Az egész nem tartott tovább fél percnél.” Majd miután meggyalázta a kis dögöt, és jól összespermálta, úgy gondoltam ideje hazaindulni. Ez aztán nem semmi esemény volt! Megbaszták a kis csivavát! Jól megbaszták! Hányszor mondtam neki, hogy ez lesz vele!Ó kis csivavakutya! Most aztán igazi kutyabaszás áldozata lettél! Kankutya létedre. Most látom csak, kutyagecitől csapzott a bundád a hátadon! (Mondtam, hogy lesz spermiumtól ragacsos kutyabunda nem? De! Hát most itt van. Azt hittétek mi, hogy majd én fogom ráverni a faszom a kis csivavára? Perverz dögök!) - Élvezted mi? Élvezted ahogy a nagy és erős uszkár a szukájává tett mi, te kis buzi kutya! – mondtam neki hazafelé. – Élvezted ahogy a hatalmába kerített, és vadul meghágott mi, te kis köcsög? A gyalázatról senki sem tudott meg otthon semmit. A kis csivava most az összegecizett bundájával fetrengett a bútoron. A kis kanszuka! Baszni való büdös dög! Innentől kezdve csak ezzel baszogattam a kis csivavát. Mondjuk érteni semmit nem értett belőle legalább. Kis buzi kutya. A kis áldozat. Később az este folyamán a csivava elég izgatott lett, ugatott az ajtónál, majd rohant G.-hoz, hogy vegye föl. Biztos valami nagy rihes kóbor kankutya. Híre mehetett micsoda kis kifent kanszuka lakik ebben a házban, és most a környék összes kutyája idegyűlik, hogy kiélje a vágyait a kis csivaván és jól beverje neki a faszt. G. kivitte ölben a csivavát az ajtó elé. Egy macska űlt a kőkerítésen, azt ugatta a kis dög. A macska felemelte a fejét, oldalra fordította, és amikor meglátta mi ugat, egy gúnyos pillantást lövellt a csivava felé, nyújtózkodott egyet majd újból lustán elfeküdt. Abban a pillantásban minden benne volt:Mijáááááááááááááu, na mi van te kis köcsög! Hallom jól megolajozott az uszkár te kis csivava. A szukájává tett az utca közepén mijáááááááááu! Aztán fogd be most azt az uszkárfasznyaló pofádat, mert lemegyek és lebaszok neked két akkora kibaszott nagy pofont, hogy leesik a fejed te kis szarzsák. Még lehet én is jól megbaszlak, te patkányba oltott kutyaféleség! Na, akarsz két kibaszott nagy pofont te kis pöcsmag, mijáááááááááu? A következő pénteken csak pár órát töltöttem el a farkalnivaló csivavánál, ment mentünk R-ba, de rögtön vettem elő a pórázt, és vittem sétálni. Kell egy olyan fénykép, ahol az uszkár megerőszakolja a kis csivavát. A csivava tombolt örömében, hogy megint kimehet. Vajon egy újabb farkalás járhatott a fejében?Viszlek az uszkárhoz megbaszatni. – mondtam neki. – Alig várod mi, hogy ismét jól megolajozza a hátadat?Először persze megszarattam, nem kellet rá sokat várni, már csavarta is a székletet. Ki tudja a múlt hét vasárnap óta volt e egyáltalán lehetősége a szabadban kulázni a kutyának. Két három kutyaszar is éktelenkedett az emeleten az ajtók előtt egy új kutyaszaratón. Az egyik már fehérre is száradt, és kigurult a parkettára. Lent a konyhai mellett kutyapisa hártyásodott a konyhapadlón. Gusztustalan. Kutyabuzi mélyigénytelenség. Kutyaszőrrel borított bútorok, kutyahúgy a konyhapadlón és a bútoron, száradó kutyaszarok a konyhában és az emeleten a parkettán is, kutyanyál az ételen. Szobakutyák, persze, szobakutyák. Ez is csak olyan szó, amit kutyabuzik találtak ki, és ültették be a köztudatba, hogy normális dolog a lakásban való kutyatartás. Tele van a net olyan képekkel és videókkal, ahol a megvetett ágyban döglenek az undormány acsarkodó kis dögök. Oda dörzsölik a valagukat meg a talpukat, és hullajtják a szőrüket, ahová más a fejét teszi. Ezek meg fetrengenek a kutyaszőrben, kutyanyálban. Föltöltik a videóikat a youtubera, hogy milyen vicces a kanos kis kedvencük, ahogy megbassza és televeri kutyagecivel a saját gyerekük plüssállatait. A kölyök meg aztán játszon azzal, miután megszáradt rajta az ebondó. A kutyát türelmetlenül vezettem a szomszéd utca felé.Most nincs idő hugyozásra és szaglászásra te izgató kis csivavakutya!Megyünk az uszkárhoz, hogy ismét a szukájává tegyen!Sajnos csalódnom kellett, az uszkár nem grasszált az utcán, viszont megtaláltam, hol lakik. A kocsibejáró ajtaja csukva volt, így nem tudott kijönni. Ott nyüszített és sírt ahogy meglátta a csivavát. Gondolom az elmaradt baszásra gondolt. Ott volt az az izgató kis szőrgombóc előtte, és ő nem tudta ismételten a magáévá tenni. Valószínűleg már attól majdnem szétrobbanhatott a fasza, hogy kiszagolta ezt a közeledő kis geciputtonyt. Amint hazaértünk a csivava egyből az itatójához ment és vadul szopni kezdte azt a műfaszt. Gyerünk, szopjál! Ó, te szexuális kutya, ez az, szopjál!Aztán bemenekült egy szék alá, amikor látta, hogy el akarom kapni. A széket egyszerűen leemeltem a feje fölül, és a fal és a kanapé közé szorult. Megvagy te kis szexuális tárgy! Nincs menekvés te kis csivavakutya, tudod, hogy úgyis mindig elfoglak, ha akarlak, és egy akarat nélküli rongydarabbá fogsz válni a kezeim között! Utána fogtam az egyik plüssfiguráját, és rekonstruáltam a múlt heti bűnesetet. A mosómedve jól megerőszakolta a kis csivavát, az csak ült közben, majd feküdt a csempén beletörődve. Én meg készítettem pár képet, ha már az igazi bűnesetről nem tudtam. És eljött az utolsó csivavás nap, jobban mondva csak csivavás este mert este kilenc körül érkeztünk meg és csak ott aludtunk mert másnap reggel mentünk oda ahol amúgy laktunk. Amikor beléptünk a lakásba, a csivava örömében kanos lett! Állt a fasza, kint rózsaszínellett, nem lehetett nem észrevenni. Ennek ellenére G. felkapta a kis kanos dögöt és a mellére szorította az álló faszú csivavakutyát. Fujjj! Az este készítettem egy pár videót amit a plüss mosómedve konfrontálódik a csivavával és kioszt pár pofont. A nemrég említett hártyásodó kutyapisa teljesen odaszáradt a konyhapadlóra, ott sárgállott, az emeleti szaratóból kigurult kutyaszar meg még mindig ott fehérlett a parkettán. Semmi változás igénytelenség terén. (Miért is lenne?)Miután labdáztunk, és játszottunk a plüssfiguráival, este a szúnyogháló előtt űltünk a kis csivavával és az üres utcát obszerváltuk, amikor a kutya nyalt egyet a talpamon.- Ó igen, te szexuális kutya, nyald a talpam! – mondtam a kis baszási céllal kitenyésztett fajtájú kutyának.Úgysem jó semmi másra a csivava, csak ilyesmire. Azért lett kitenyésztve, hogy húzzák-vonják, gyúrják, amúgy mint kutya nem való semmire. Meg hogy talpat nyalassanak vele. Jól a fekvő kutya orra alá nyomtam a talpam, majd ráparancsoltam:- Gyerünk, nyald a talpam te büdös kutya!A csivava természetesen csak feküdt tovább. Óóó te kis csivava, te szexuális kutya, most jól megkapod ami neked jár! Elkaptam a nyakát, és a talpamra nyomtam az orrát. És akkor elkapott a gépszíj.- Gyerünk te kis kiszolgáltatott csivava! Nyald a talpam, te kibaszott kutya! – majd ezután a nedves orrát a talpamra nyomtam és ott húzogattam össze vissza, mint egy filctollat. – Hóóóóóólololololoj! Te rohadt büdös konyhába szaró bútorra hugyozó kibaszott csivava! Száz százalékosan kiszolgáltatott kis csivavakutya, most azt teszek veled amit akarok, még jól meg is baszhatnálak, ha ahhoz volna kedvem, hóóóóóóólolololololoj!Majd két lábra rántottam a négy lábon járó szőrcsomót, és az itatójához vittem.- Gyerünk te büdös csivava, szopd ezt a műfaszt. – toltam rá az orrát az itatórúdra. – Szopjál te büdös kutya, szopjál. Hóóóóóóólololololoj! Gyerünk szopd ezt a műfaszt, ahogy szoktad, te kis faszszopó dög!A csivava most sem csinált semmit. Jól megráztam, majd elengedtem, és bemenekült a szék alá. Ideje aludni menni. Felmentem az emeletre, de előtte lekapcsoltam az összes villanyt. A kis szaros dög fél a sötétben. Reggel a csivava ismételten bejött a hálószobába. Gyorsan felnyaláboltam, nehogy bevegye magát az ágy alá, aztán elővettem a fényképezőgépem, és az önkioldó segítségével elkészítettem Az Igazi Kutyabaszós Fényképet is. (természetesen nem letolt gatyával, arra azért nem kell gondolni.) Ahogy leraktam a kutyát az rögtön pucolt is be az ágy alá. Ahogy lementem, már szinte azonnal jött ő is. Ó te kis csivavakutya! Valamennyire akaratlanul is megkedveltelek. Időközben beláttam, hogy te mindarról amit itt tapasztaltam, nem sokat tehetsz. Azért szarsz és hugyozol a konyhába, mert lehet napokig ki sem lépsz a házból, és azért mész fel a bútorokra és esetenként pislantassz oda, és viselkedsz alfahímként mert megengedik. És azért dugdosol kajamaradékokat a bútorba, és azért zabálsz kézből evés közben… Óóóóó büdös kutya, egyáltalán a küszöbön belül nem lenne keresnivalód! Viszlát kis csivavakutya!Valószínűleg ma láttalak utoljára!
Szólj hozzá
Mivel fáradt volt a kis dög, elfeküdt valahol. Nem volt fizikailag hozzászokva egy félórás sétához. Estig csak annyi említésre méltó történt, hogy délután eltűnt a tegnapi kutyakaka a konyhából. Végre. De a napnak még korántsem volt vége.Ugyanis átmentünk vacsorára G. másik fiáékhoz, akik úgy 5-10 percre voltak autóval. Vittük a csivavát is. Ott is lakott két nagytestű kutya, a fajtájukra nem emlékszem, de arra igen, hogy ezeknek is bejárásuk volt a házba. A két kutya mérete sokszorosa volt a csivaváénak, de a csivava nem félt tőlük, mert kiskoruktól kezdve ismerték egymást. Mondhatni a kis csivava talán csak ezt a két kutyát ismerte. A nappaliban a földön ülve ettünk, középen sűlt a hús a faszénen egy kis grill izén, miközben a kutyák próbálták dugdosni a pofájukat a tányérba. (Itt jegyzem meg, úgy basztam volna ki mindhárom dögöt az udvarra, hogy a lábuk sem érné a földet!) Az egyik blökker bele is lefetyelt valaki poharába. Majd elfeküdtek. Igen ám, de a kis csivava kanos lett! Meg akarta baszni az egyik fekvő nagy kutyát, de a kis szarcsimbók azt sem tudta hogyan kezdjen bele, meg egyáltalán hova kellene benyomnia azt az apró kis csivavafaszát. Ott ugrált, szerencsétlenkedett, próbálta baszni a nagy kutya fejét, de leginkább oldalirányból próbálkozott a nagy eb közepénél keresztben. Óóóó, evőpálcikával téptem volna le a kis pöcsörőjét! Mondhattam volna, ó te büdös csivava, figyeljél csak, megmutatom hogyan kell ezt csinálni, aztán felnyalábolnám, és hóóóóólololololojj!! Kész szerencse, hogy a lakótelepi kutyabaszó nem leselkedett itt az ablakban, mert ez már sok lett volna neki, most tuti berontott volna, hogy elragadja a kis kanos csivavát. Itt határoztam el, hogy ez a történet papírra kívánkozik.Mennyi minden történt, pedig csak 30 órával ezelőtt ismertem meg a kis dögöt! A következő pénteken intenzív kutyabűz és a vadul ugató, majd a székek alá menekülő csivava fogadott. A bűz forrását hamar felleltem. A konyhában a szarodán több kis cuki ceruzaelem méretű kutyaszar is díszelgett, volt amelyik már fehérre száradt. Napok óta ott rohadhatott a konyhában, és senkit sem érdekelt. Van az a régi mondás: „Mi jobb? Fal mellett szarni, vagy szar mellett falni?” Hát, itt határozottan az utóbbit preferálják. Hogy lehet a szart eltűrni a konyhában? Ráadásul napokig? Miféle kutyabuzi mélyigénytelenség ez? G. evés közben kézből eteti a kis dögöt. Két lábon állva, pitizve koldult, mint egy szurikáta. A kutya összenyálazza a kezét, majd G. úgy fogdos össze utána kajákat kutyanyálas kézzel. Folyton arra kellett figyelnem, hogy mi az amiből még ehetek, és mi az, amiből már nem. A faszom sem akar kibaszott csivavanyálas kajákat enni. Bár ha már úgyis csivavaszőrben kell űlni, 1-2 méterre a csivavaszartól, egy kis csivavanyál már csak hab lehetne a tortán.Ó, te kis csivavakutya, ó te kis kibaszott kis dög! Hogy basználak meg egy felcsatolható műfasszal! Láttam kurva erős mentolos krémet az egyik polcon. Elgondolkodtam rajta, milyen volna rákenni a kis ocsmányság orrára. Hülyét kapna, az egyszer biztos. Így több hónap távlatából más konkrétumot nehéz előhívni erről a hétvégéről. Néha elhajítottam az egyik plüssfiguráját a kutyának, akkor utána iramodott, és rágni kezdte. Természetesen amikor tehettem, körbe is kergettem a földszinten. Ó, te büdös csivava! A következő hétvégén új játékot is játszottunk a kutyulival. A kanapéra helyeztem egy plüssfigurát, egy nagyobb díszpárna elé, a díszpárnát hátulról fogtam, hogy a kutya ne lássa a kezemet, és amikor a kis csivava felugrott a kanapéra a figuráért, jól lecsaptam a párnát és fejbebasztam a kis dögöt. Ekkor leugrott a kanapéról, én meg visszahúztam a párnát hátulról álló helyzetbe. A kutya újból a plüssfigurát kezdte el fixírozni, majd megint megpróbálta megkaparintani, és így ment ez. Azt hinnétek, hogy nem élvezte a kis dög mi? Egy idő után két lábra állt, úgy nézte a figurát. És akkor megláttam. A kutyának kint rózsaszínellett a fasza, a kis csivava szexuálisan felizgult!! Ó, te kis mazochista dög, élvezed mi! Amikor meguntam, elhajítottam neki a plüsállatot, az meg boldogan rohant utána, hogy végre megkaparinthatja. Szerencsére csak rágcsálta, és nem kúrta meg. A nap fénypontja este jött el.Észrevettem, hogy a kutya felsétált az emeleti lépcsőn, ámbár senki nincs fent, és minden ajtó csukva van valószínűleg. Zsákutcában van a kis dög. Szépen felsétáltam utána. Az eb már lefelé indult volna amikor meglátta, hogy jövök, ekkor visszafordult, visszarohant, és szembesült a ténnyel, hogy zsákutcába került. Minden ajtó zárva, és nincs hová elbújnia sem. Közben én is felértem. Az apró csivava egy sarokban állt. Óóóó, micsoda gyönyörűség, mily csodálatos látvány volt az a sarokba szorított, kiszolgáltatott kis csivavakutya! Ott állt, mint egy apró rongybaba, teljesen a sarokba préselődve, maga alá húzott farokkal, és akkor láttam a pofáján a felismerést, hogy megértette! Megértette, hogy sarokba van szorítva, száz százalékosan kiszolgáltatva minden kényem-kedvemnek most teljesen a hatalmába kerítette ez az idegen, és azt tehet vele amit csak akar. Óóóó, micsoda gyönyörű látvány volt! Óóóó, te szegény kis sarokba szorított, kiszolgáltatott, rettegő csivavakutya, mi lesz veled, vajon mi lesz most veled? A kis csivava föl volt készülve minden rossz dologra, amit csak ismert, hogy akár rossz kutyának nevezhetem, még meg is pofozhatom, esetleg megharaphatom, vagy ilyesmi villanhatott át az agyán. Pedig sokkal rosszabb dolgok is történhetnek egy ilyen apró, sarokba szorított és kiszolgáltatott csivavakutyával. Arra, hogy például meg is fordíthatom a fejével a sarokba, mint egy rongybábút, és hátulról vadul megbaszhatom miközben összeszorítom a pofáját, hogy ne vinnyogjon hangosan biztosan nem gondolt (mondjuk ettől azért nem kellett tartania, mert nem én vagyok a kutyabaszó, de ha történetesen ő tört volna rá a kutyulira….) Arra sem például, hogy felragadom, és lebaszom az emeletről a földszintre. Pedig most bármi megeshet veled te szegény kis sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavakutya! Százszor is megbántad most magadban azt a két héttel ezelőtti harapást mi te büdös kutya! Te kibaszott, büdös kutya! Te szegény kis apró, ártatlan, rettegő sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavakutya!Eléguggoltam, és úgy tornyosultam föléje.- Hóóóóóóólolololololololoj! – mondtam, és felülről átfogtam a nyakát.- Óóóó, te kis büdös csivava! Te kis sarokba szorított, szegény kis kiszolgáltatott, büdös csivavakutya! Ó, micsoda gyönyörűséges látvány! Most azt teszek veled az akaratod ellenére, amit csak akarok, és semmit sem tehetsz ellene. Akár még jól meg is baszhatlak, te büdös kutya! – mondtam neki valami hasonlót azután.És akkor jól megdögönyöztem a büdös kutyát, megmorzsolgattam a fülét, és jól, keményen átgyúrtam az egész ebet, mintha csak egy rongybaba lett volna. És akkor az is volt. Egy tehetetlen kis rongybaba. Majd lesétáltam a földszintre. Majd a kis csivava is lejött, és bemenekült a székek alá.Azután valamikor magamhoz vettem a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem a sarokba szorított, kiszolgáltatott csivavát, amikor legközelebb is elkapom. És nem is kellett sokat várni, a kutya ismét felment valamilyen rejtélyes okból az emeletre. Akkor ismét utánamentem. A csivava ismét visszafutott a sarokba, és leült. De most nem vett fel olyan szánalomra méltó testtartást, és most nem vágott olyan rettegő-beletörődő képet sem. Most tanulta meg az előző eset alatt, hogy nem bántom őt. Úgy néz ki a csivavával való megbarátkozáshoz nem az kell, hogy az ember enni adjon neki, megsimogassa vagy ilyesmi. Az kell a büdös dögjének, hogy az ember totálisan kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kis háziebet, amikor a kutya átérzi, hogy most bármit megtehetnek vele. És akkor rájön, ha nem volt semmi megpofozás, megharapás, megbaszás és ilyesmi, hogy nem kell annyira félnie. Jó erősen átgyúrtam megint, majd azért pofánvakuztam egy nem túl jó kép erejéig. Így tengettük együtt azokat a napokat a kis szexuális játékszerrel, amiket együtt töltöttünk. Olyankor naponta kétszer is elvittem sétálni ki az utcára, labdáztam is vele a lakásban, gyakran körbekergettem, és amikor a kezeim közé kaparintottam a kis dögöt gyúrtam, mint a tésztát. Az első sétálásokkor boldogan fosta ki magát a csivava az utcán, és a harmadik kula általában már hígabb, krémesebb állagú volt. Így történt, hogy egyszer jól bele is lépett, és széttaposta a friss székletet. Aztán otthon természetesen fel az összes bútorra. Eszembe jutott, amikor G. fiának a barátnője a szájába vette a csivava tappancsát. Ó, micsoda felelőtlenség, bár a kutyabuzik ezt szeretik és élvezik. A kutyaszőrt, a kutyaszart és a kutyavizeletet magukon. Ó hogy nyomnék egy mentolos balzsammal bekent ceruzát a valagadba, te kis büdös csivava!Néha amikor elkaptam jól megrepülőztettem és hullámvasutaztattam. A kis csivavakutya néha valamilyen csontot is kapott. Ezt nem ette meg, nem is tudta volna. Ehelyett megpróbálta elásni. És hogy hol? Hát a kanapén, és a fotelek űléspárnái között. Akárhol lehetett csontokba botlani. Hogy túrta, kaparta a kutya a párnákat a bútoron, hogy alájuk tehesse a csontját! Úgy basztam volna ki a kis dögöt az ajtón, hogy a lába nem érné a földet. Ha otthagyja őket, és senki nem akad rá (vagy itt konkrétan, ha ráakad sem zavartatja magát) ott rohadhat napokig, sőt hetekig egy főtt csirkeláb a bútorpárna alatt. Az apró vöröshangyák legnagyobb örömére. A kibaszott dög! Bár nem a csivavás sztorihoz tartozik, de egy csütörtökön elmentünk meglátogatni G. egy ismerősét. Állítólag van pár bungallójuk a hegyekben, amiket ki szoktak adni régebben. Na, ma már nem adják ki. Hogy miért? Mert nincs épeszű ember, aki kivenné. Ugyanis ráálltak a husky tenyésztésre. Ó bazzeg, az az őrületes kutyabűz! Mit számít szagfronton egy kis csivavaszar a konyhában ehhez képest? Hát sehol nincs. Kibaszott büdös volt, nem gondoltam, hogy szabad térben ilyen kutyabűz lehet. Ez a husky egy kibaszott büdös fajta kutya lehet. Volt belőlük vagy tizenhárom. Szerencsére előkerült egy üveg whisky, bár nem szeretem, de akkor benyomtam úgy egy fél üveggel. A beszélő papagájt is káromkodni tanítottam. „Hülye pöcs” meg „seggfej vagy”, de a tollas jószág nem monda soha utánam. Azt bezzeg meg tudta kérdezni, hogy hova megyek. G.reggel mesélte a tömény kutyabűzben elköltött reggeli alatt, hogy nagyon rosszul aludt. Hajnali fél 3 körül felébredt a kutyák vonyítására, és utána aludt rosszul. Szerinte a kutyák rossz szellemeket érzékeltek, azért vonyítottak annyira. Magamban heherésztem, ennek a kutyakoncsertónak ugyanis sokkal prózaibb oka volt. Az én bungallómban ugyanis nem volt víz. Este csak belezuhantam az ágyba, nem foglalkoztam sokat a problémával. Ez egész addig nem okozott gondot, amíg hajnali kettő-fél három körül fel nem keltem, hogy xarnom köll. Na ennek a fele sem tréfa, csak nem hagyhatom úgy a budit lehúzatlanul, elindultam megkeresni a vízcsapot a kertben a bungalló körül. Ez riasztotta fel az ebeket. Ja, és megtaláltam, a ház mögött volt… Viszlát büdös huskyk! Egyszer egy péntek este elmentünk valahová kajálni, és vittük a kis basznivaló csivavát is. A kis fasztarisznyának nem kellett sétálnia, ölben utazott a kocsin kívül. Megrendeltük a kajákat, és ki is hozták őket. A kis csivavakutya az asztalnál is ölben ült, és az asztalon lévő ételeket fixírozta. Nem sokat kellett várnia a kis büdös dögnek, hamarosan zabálhatott villáról, tányérból, kézből, és az asztalról is. Megint azt kellett figyelnem szokás szerint, hogy miből ehetek még, és miből már nem. Undorító dolog, már többször megfigyeltem több különböző helyen is, hogy a kutyabuzik (legyenek akármilyen nemzetiségűek is) számára teljesen normális az amitől minden jóérzés ember hányingert kap. A kutyanyál a szájba, a tányért nyaló kutyák, meg ilyesmi. A kajálda tulajdonosa helyében én úgy basztam volna ki mindnyájukat a csivavával az élen, hogy csak na. Az erőszakolni való kis csivavakutya a hálószobába is bejött egyszer ahol aludtam. Már bújt volna be az ágy alá, amikor megragadtam, és úgy basztam ki az ajtón. Ha sikerült volna bevennie magát, nem tudtam volna előszedni onnan. G.mondta, hogy a csivava mennyire szereti, ha a hasát vakargatják. Prezentálta is. A csivava a hátán feküdt és boldogan élvezte. A kis csivava. Az apró csivava. Persze hogy élvezte, G. ujjai fél centire szántottak a kis pöcsörőjétől! A csivava mindig nagyon örült, amikor elvittem sétálni. Csak hozzáértem a pórázhoz, a kis csengő meg csilingelt a „lábörvön”, akkor már rohant oda hozzám, és a két hátsó lábán ugrálva táncolt körbe. Lehet elképzelni sem tudom mennyire nagy esemény és változás volt ez az életében. Mondhatják rá, hogy szobakutya, és tarthatják elzárva egy lakásban, de kutyaösztönei csak vannak ennek az állatnak is, még ha egy kutyára csak nyomokban hasonlít is, és élvezi a szabadban, hogy mászkálhat és szaglászhat, és lehetett egy kutyabarátja is a szomszéd utcából egy hasonló méretű fehér kutya személyében. Én pedig lelkiismeretesen sétáltattam, legalább akkor ne szarjon és hugyozzon be a házba, amikor ott vagyok. Mindig elvittem a kis füves területre és a velünk párhuzamos utcába is. Igen igen kis csivavakutya, szép dolog a szabadság, kilesni a búra alól, és önfeledten szarni, hugyozni, és szimatolni. De a nagyvilág nem csak csupa rózsaszínű mosolygós bárányfelhő és csilingelő szirmú, kéklő harangvirág. Más dolgok is várnak a kis csivavakutyákra.Az uszkár magában egy kis szarzsák pöcsmag kutya, de neked, te kis csivava, egy hatalmas, erős, domináns állat, mint gyakorlatilag minden kutya a földön. A szomszéd utcában jött szembe az uszkár. Egy barnás színű kan uszkár. Odasietett a csivavához. Az uszkár még neki sem látott a szimatolásnak, az apró kis csivava a behódolás jeleként rögtön elkezdte nyalni az uszkár faszát. Igen, a kis csivava a másik kankutya faszát lefetyelte!Óhhh, óhhhh, te… te…. izgató kutya! – gondolhatta a hirtelen a váratlan fasznyalástól szexuálisan feltüzelt uszkár, és azonnal a csivava mögött termett, felugrott rá, az első két lábával jól közrefogta, miközben a hátsó lábaival kitámasztott és óóóó igen, baszni kezdte a kis csivavát!!!!Igen, az uszkár megbaszta a kis csivavát!Kankutya létére a szukájává tette!!! Megerőszakolta!!A csivava nem védekezett, nem morgott, nem harapott, nem ugatott, és még csak meg sem mozdult. A felfelé kunkorodó farkát félrecsapta, és csak állt, hagyván és beletörődve, hogy a másik, a nagy és erős kankutya megbecstelenítse, hogy erőszakot tegyen rajta, hogy használja, hogy megbassza, hogy beléverje a faszát, hogy a szukájává tegye.Micsoda látvány volt!Óh, mily vadul járatta az uszkár a faszát!Én meg csak álltam a kihalt utca közepén, és hangosan nevettem. Segíthettem volna a kis csivavának, például azzal, hogy kirántom az uszkár alól, de nem tettem. Ha őt sem zavarja… Bárcsak nálam lett volna a fényképezőgépem!Most jól megkapta a kis dög ami neki járt! A nagy és erős uszkár erővel a szukájává tette! Megerőszakolta a büdös kis dögöt!Az uszkár „vadul steppelte a” csivavát, „mindenfajta kímélet és empátia nélkül, és gyorsan végzett is. Az egész nem tartott tovább fél percnél.” Majd miután meggyalázta a kis dögöt, és jól összespermálta, úgy gondoltam ideje hazaindulni. Ez aztán nem semmi esemény volt! Megbaszták a kis csivavát! Jól megbaszták! Hányszor mondtam neki, hogy ez lesz vele!Ó kis csivavakutya! Most aztán igazi kutyabaszás áldozata lettél! Kankutya létedre. Most látom csak, kutyagecitől csapzott a bundád a hátadon! (Mondtam, hogy lesz spermiumtól ragacsos kutyabunda nem? De! Hát most itt van. Azt hittétek mi, hogy majd én fogom ráverni a faszom a kis csivavára? Perverz dögök!) - Élvezted mi? Élvezted ahogy a nagy és erős uszkár a szukájává tett mi, te kis buzi kutya! – mondtam neki hazafelé. – Élvezted ahogy a hatalmába kerített, és vadul meghágott mi, te kis köcsög? A gyalázatról senki sem tudott meg otthon semmit. A kis csivava most az összegecizett bundájával fetrengett a bútoron. A kis kanszuka! Baszni való büdös dög! Innentől kezdve csak ezzel baszogattam a kis csivavát. Mondjuk érteni semmit nem értett belőle legalább. Kis buzi kutya. A kis áldozat. Később az este folyamán a csivava elég izgatott lett, ugatott az ajtónál, majd rohant G.-hoz, hogy vegye föl. Biztos valami nagy rihes kóbor kankutya. Híre mehetett micsoda kis kifent kanszuka lakik ebben a házban, és most a környék összes kutyája idegyűlik, hogy kiélje a vágyait a kis csivaván és jól beverje neki a faszt. G. kivitte ölben a csivavát az ajtó elé. Egy macska űlt a kőkerítésen, azt ugatta a kis dög. A macska felemelte a fejét, oldalra fordította, és amikor meglátta mi ugat, egy gúnyos pillantást lövellt a csivava felé, nyújtózkodott egyet majd újból lustán elfeküdt. Abban a pillantásban minden benne volt:Mijáááááááááááááu, na mi van te kis köcsög! Hallom jól megolajozott az uszkár te kis csivava. A szukájává tett az utca közepén mijáááááááááu! Aztán fogd be most azt az uszkárfasznyaló pofádat, mert lemegyek és lebaszok neked két akkora kibaszott nagy pofont, hogy leesik a fejed te kis szarzsák. Még lehet én is jól megbaszlak, te patkányba oltott kutyaféleség! Na, akarsz két kibaszott nagy pofont te kis pöcsmag, mijáááááááááu? A következő pénteken csak pár órát töltöttem el a farkalnivaló csivavánál, ment mentünk R-ba, de rögtön vettem elő a pórázt, és vittem sétálni. Kell egy olyan fénykép, ahol az uszkár megerőszakolja a kis csivavát. A csivava tombolt örömében, hogy megint kimehet. Vajon egy újabb farkalás járhatott a fejében?Viszlek az uszkárhoz megbaszatni. – mondtam neki. – Alig várod mi, hogy ismét jól megolajozza a hátadat?Először persze megszarattam, nem kellet rá sokat várni, már csavarta is a székletet. Ki tudja a múlt hét vasárnap óta volt e egyáltalán lehetősége a szabadban kulázni a kutyának. Két három kutyaszar is éktelenkedett az emeleten az ajtók előtt egy új kutyaszaratón. Az egyik már fehérre is száradt, és kigurult a parkettára. Lent a konyhai mellett kutyapisa hártyásodott a konyhapadlón. Gusztustalan. Kutyabuzi mélyigénytelenség. Kutyaszőrrel borított bútorok, kutyahúgy a konyhapadlón és a bútoron, száradó kutyaszarok a konyhában és az emeleten a parkettán is, kutyanyál az ételen. Szobakutyák, persze, szobakutyák. Ez is csak olyan szó, amit kutyabuzik találtak ki, és ültették be a köztudatba, hogy normális dolog a lakásban való kutyatartás. Tele van a net olyan képekkel és videókkal, ahol a megvetett ágyban döglenek az undormány acsarkodó kis dögök. Oda dörzsölik a valagukat meg a talpukat, és hullajtják a szőrüket, ahová más a fejét teszi. Ezek meg fetrengenek a kutyaszőrben, kutyanyálban. Föltöltik a videóikat a youtubera, hogy milyen vicces a kanos kis kedvencük, ahogy megbassza és televeri kutyagecivel a saját gyerekük plüssállatait. A kölyök meg aztán játszon azzal, miután megszáradt rajta az ebondó. A kutyát türelmetlenül vezettem a szomszéd utca felé.Most nincs idő hugyozásra és szaglászásra te izgató kis csivavakutya!Megyünk az uszkárhoz, hogy ismét a szukájává tegyen!Sajnos csalódnom kellett, az uszkár nem grasszált az utcán, viszont megtaláltam, hol lakik. A kocsibejáró ajtaja csukva volt, így nem tudott kijönni. Ott nyüszített és sírt ahogy meglátta a csivavát. Gondolom az elmaradt baszásra gondolt. Ott volt az az izgató kis szőrgombóc előtte, és ő nem tudta ismételten a magáévá tenni. Valószínűleg már attól majdnem szétrobbanhatott a fasza, hogy kiszagolta ezt a közeledő kis geciputtonyt. Amint hazaértünk a csivava egyből az itatójához ment és vadul szopni kezdte azt a műfaszt. Gyerünk, szopjál! Ó, te szexuális kutya, ez az, szopjál!Aztán bemenekült egy szék alá, amikor látta, hogy el akarom kapni. A széket egyszerűen leemeltem a feje fölül, és a fal és a kanapé közé szorult. Megvagy te kis szexuális tárgy! Nincs menekvés te kis csivavakutya, tudod, hogy úgyis mindig elfoglak, ha akarlak, és egy akarat nélküli rongydarabbá fogsz válni a kezeim között! Utána fogtam az egyik plüssfiguráját, és rekonstruáltam a múlt heti bűnesetet. A mosómedve jól megerőszakolta a kis csivavát, az csak ült közben, majd feküdt a csempén beletörődve. Én meg készítettem pár képet, ha már az igazi bűnesetről nem tudtam. És eljött az utolsó csivavás nap, jobban mondva csak csivavás este mert este kilenc körül érkeztünk meg és csak ott aludtunk mert másnap reggel mentünk oda ahol amúgy laktunk. Amikor beléptünk a lakásba, a csivava örömében kanos lett! Állt a fasza, kint rózsaszínellett, nem lehetett nem észrevenni. Ennek ellenére G. felkapta a kis kanos dögöt és a mellére szorította az álló faszú csivavakutyát. Fujjj! Az este készítettem egy pár videót amit a plüss mosómedve konfrontálódik a csivavával és kioszt pár pofont. A nemrég említett hártyásodó kutyapisa teljesen odaszáradt a konyhapadlóra, ott sárgállott, az emeleti szaratóból kigurult kutyaszar meg még mindig ott fehérlett a parkettán. Semmi változás igénytelenség terén. (Miért is lenne?)Miután labdáztunk, és játszottunk a plüssfiguráival, este a szúnyogháló előtt űltünk a kis csivavával és az üres utcát obszerváltuk, amikor a kutya nyalt egyet a talpamon.- Ó igen, te szexuális kutya, nyald a talpam! – mondtam a kis baszási céllal kitenyésztett fajtájú kutyának.Úgysem jó semmi másra a csivava, csak ilyesmire. Azért lett kitenyésztve, hogy húzzák-vonják, gyúrják, amúgy mint kutya nem való semmire. Meg hogy talpat nyalassanak vele. Jól a fekvő kutya orra alá nyomtam a talpam, majd ráparancsoltam:- Gyerünk, nyald a talpam te büdös kutya!A csivava természetesen csak feküdt tovább. Óóó te kis csivava, te szexuális kutya, most jól megkapod ami neked jár! Elkaptam a nyakát, és a talpamra nyomtam az orrát. És akkor elkapott a gépszíj.- Gyerünk te kis kiszolgáltatott csivava! Nyald a talpam, te kibaszott kutya! – majd ezután a nedves orrát a talpamra nyomtam és ott húzogattam össze vissza, mint egy filctollat. – Hóóóóóólololololoj! Te rohadt büdös konyhába szaró bútorra hugyozó kibaszott csivava! Száz százalékosan kiszolgáltatott kis csivavakutya, most azt teszek veled amit akarok, még jól meg is baszhatnálak, ha ahhoz volna kedvem, hóóóóóóólolololololoj!Majd két lábra rántottam a négy lábon járó szőrcsomót, és az itatójához vittem.- Gyerünk te büdös csivava, szopd ezt a műfaszt. – toltam rá az orrát az itatórúdra. – Szopjál te büdös kutya, szopjál. Hóóóóóóólololololoj! Gyerünk szopd ezt a műfaszt, ahogy szoktad, te kis faszszopó dög!A csivava most sem csinált semmit. Jól megráztam, majd elengedtem, és bemenekült a szék alá. Ideje aludni menni. Felmentem az emeletre, de előtte lekapcsoltam az összes villanyt. A kis szaros dög fél a sötétben. Reggel a csivava ismételten bejött a hálószobába. Gyorsan felnyaláboltam, nehogy bevegye magát az ágy alá, aztán elővettem a fényképezőgépem, és az önkioldó segítségével elkészítettem Az Igazi Kutyabaszós Fényképet is. (természetesen nem letolt gatyával, arra azért nem kell gondolni.) Ahogy leraktam a kutyát az rögtön pucolt is be az ágy alá. Ahogy lementem, már szinte azonnal jött ő is. Ó te kis csivavakutya! Valamennyire akaratlanul is megkedveltelek. Időközben beláttam, hogy te mindarról amit itt tapasztaltam, nem sokat tehetsz. Azért szarsz és hugyozol a konyhába, mert lehet napokig ki sem lépsz a házból, és azért mész fel a bútorokra és esetenként pislantassz oda, és viselkedsz alfahímként mert megengedik. És azért dugdosol kajamaradékokat a bútorba, és azért zabálsz kézből evés közben… Óóóóó büdös kutya, egyáltalán a küszöbön belül nem lenne keresnivalód! Viszlát kis csivavakutya!Valószínűleg ma láttalak utoljára!
(A 6. fejezet már kész, csőre töltve, de -nekem- eltűnt a görgősáv a blog oldaláról, így nem tudom lefelé görgetni a szöveget. Ha valahogy rendbejön, majd jön a hatodik is)
VÉGE
