Negyedik fejezet: A 101.-ik ágyas
A kutyabaszó
Takács úr nem hitt a szemének amikor olvasott. Egy valós több száz éves krónika a kínai császárságból, és a mopszok eredetéről. És lám-lám, ő a császárok nyomába lépett. Minden nap alig várta, hogy a könyvtárba siethessen, és tovább olvashassa ezt a csodás történetet.Ó, micsoda kiváltság lehetett akkoriban élni! – gondolta.A könyv kiragadta a börtönélet sivár és megaláztatásokkal teli életéből. Reggel mialatt túlesett a reggeli kakasoláson már csak az olvasására bírt gondolni, a reggelit is türelmetlenül falta be, a délelőtti papírzacskó ragasztást is robot módra végezte, mert csak a csodás kínai történet járt az eszében.Baldachinos selyemágyak, kiillatosított mopszok. Ez igen. – erről ábrándozott nap mint nap.A börtönpletykák sem érdekelték, mint például a Mackós Kovácsot elhagyta a felesége, a Rátkairól az a hír járta, hogy ellopott egy villát az étkezőből, a Gombár Pici meg lehet idő előtt szabadulhat.Egy esemény zökkentette ki az apátiából egy kis időre, történt ugyanis, hogy egy reggel a Pofánfingós Danika belopózott a cellába, és pofánfingta az alvó Kakast. A Kakas egyből felugrott és nagy verekedés kezdődött. A nagy ütlegváltásból a tapasztaltabb Kakas került ki győztesen, de utána a túltengő adrenalin és tesztoszteron miatt nem bírt leállni.- Az anyád picsájáért nem figyelmeztettél te köcsög geci! – kiáltotta Takács úrnak, majd őt is jól eltángálta. (utána természetesen szokás szerint megerőszakolta, ha lehet most még vadabbul a harci láz hevében. Csak úgy zengett a börtön a Kakas diadalittas kukorékolásától. Kukurikúúúúúúú! Kukurikúúúúúúúúúúú!)Takács úrnak csak a könyvtárban volt nyugta. Alig várta, hogy a történet folytatását olvashassa, és a császár helyébe képzelje magát, akit szolgák hada és fényűzés vesz körül, és erotikus mopszok lesik minden szexuális kívánságát. - Volt valami? – kéerdezte Lin Chei Sei Pent, miután a főtanácsos visszavitte a lányokat a kisasszonyok palotájába..- A szokásos. – válaszolta a férfi, és a márványpadlóra köpött.- Ebből nehezen lesz trónörökös. – felete Lin Chei.- Nehezen. – mondta Sei Pen a tőrét markolászva. 
Az egész azzal a bolonddal kezdődött. – bosszankodott Sei Pen, miközben a szálláshelye felé tartott. – Akkor kellett volna felnégyelni, amikor megjelent az udvarnál.A férfi már több éve, hogy felbukkant. Állítása szerint kitenyésztette a tökéletes szexuális kutyát. Ahelyett, hogy kidobták (és felkoncolták) volna, engedélyezték a császári kihallgatását, hátha jó pontokat szereznek a császárnál azzal, hogy ez a bolond megnevetteti a barbár hülyeségeivel. Ehelyett az elképzelhető legrosszabb történt. A császár érdeklődést mutatott a kutya iránt, sőt ki is próbálta. Ott siklottak félre a dolgok. A férfit megtette udvari tenyésztőnek. A mopsznak nevezett kutya birtoklása császári privilégium lett, mások számára birtoklása is halálos bűn. Az első mopszot megtette a százegyedik ágyasának, és a tenyésztő gondoskodott az utánpótlásról, a Gyönyör Kutyái nevezetű palotában több mopsz is élt fejedelmi körülmények között, és az ismeretlen férfi tökéletes szeretőkké idomította őket. A hangosan zúgolódókat felakasztatta az udvarban. Régi tapasztalt hadvezérek, tanácsosok és írnokok estek áldozatul. A császárt ezek után csak a tivornya és a rózsaszínű kutya érdekelte, és a birodalom ügyeit elhanyagolta. A magas udvari méltóságok elvesztése és a császár érdektelensége megroppantotta a birodalom alappillérjeit. Xo Dam nagyúr, a császári család oldalsarja lázadást szított és a birodalom északnyugati határvidékére menekült, miután a császári hadsereg leverte a felkelést. Most Ong kán, a barbár mongol uralkodó támogatását élvezi, és sereget gyűjt, magának követelve a trónust. A császárt mindez hidegen hagyja, csak több katonát vont össze a főváros környékére, tudván, hogy az erős császári sereg képes megállítani minden rebellis betörést. A határvidéket prédának hagyta. Semmi más nem érdekelte, csak a mopsz.Az első mopszot hamar megölték egy udvari összeesküvés keretében, ami után a császár több embert is kivégeztetett. Az vol Sei Pen nagy szerencséje, hogy a merénylő belehalt a kínvallatásba, mielőtt az ő nevét is megemlítette volna az összeesküvők közül. Attól fogva a Gyönyör Kutyái palotát külön császári gárda őrizte. A tenyésztő és a mopszok minden halandó számára megközelíthetetlenné váltak.A tenyésztőt, Vau Fei-t kellett volna megölnünk, nem azt a szörtyögő undorító dögöt. – állapította meg Sei Pen néhány hűséges embere között. - Most már soha nem férhetünk a közelébe. Kutyából meg mindig van utánpótlás.Az udvari kémek nemrég jelentették, hogy Xo Dam azt híreszteli, hogy az uralkodó képtelen az utódnemzésre, ezért a trón őt illeti. Ong kán is nyíltan melléállt, szeretné a nagy kínai birodalmat is mongol csatlós országként látni. (utána persze félreállítaná Xo Dam-ot, mielőtt megszilárdítaná a hatalmát, és fiát ültetné a császári trónra.) A mongol fősereg betörési készülődését illene komolyan venni, de a császárt semmi más nem érdekelte, csak a mopsz. Legalább egy trónörökös lenne… Sei Pen egyre többször látta magát hadúrként, aki válogatott elitcsapatával belovagol a Gyönyör Kutyái palotába, lekaszabolnak minden palotaőrt, és kardélre hányják Vau Fei-t és az undorító kutyákat is mind egy szálig, hogy írmagjuk sem maradjon. De az ilyen gondolatok a szentségtöréssel vetekedtek. Kimondásukért is halál járt volna. Csatlakozhatna Xo Dam felkelőihez is, de Sei Pen semmi esélyt sem látott rá, hogy akár a mongolokkal karöltve be tudnák venni a fővárost a hadúr seregei. A császári hadsereg még mindig hatalmas volt. A császárra gondolt. A hájas puhatestű dögre, amit azzal az undormány kutyával becstelenkedik. Hányszor látta már! A birodalom válogatott szépségeit küldi el minden este, csakhogy azzal az undorító kutyával baszhasson. Legalább egy trónörökös lenne. Akkor akár meg is halhatna a császár.És akkor megszületett egy terv a fejében. Két mopsz! – villant át az olvasó Takács úr agyán. – Két mopsz egyszerre! Még a császár sem gondolt erre! Csak szabaduljak ki innen, két mopszom lesz egyszerre! Mint egy valódi hárem. Egyszerre fogják nyalni a faszomat és a seggemet. Azután felváltva kúrom őket. – ábrándozott tovább Takács úr, magát a mopszok császáraként látva. Képzeletében már is keleti palotává rendezte be a panellakását, és magát is bő selyemnadrágban látta – Csak jussak ki innen!De sajnos aznap rosszra fordultak a dolgok.„a Rátkairól az a hír járta, hogy ellopott egy villát az étkezőből” – igen, igen, Takács úr nem fordított kellő figyelmet erre a hírre. A kihalt könyvtárban történt. Takács úr felállt, hogy visszarejtse a csodás, mesés könyvet, és ekkor lépett mögé a Rátkai. Takács úr a torkán érezte a villát.- Óóó, most megvagy, te vén hájas seggű emsedisznó! – duruzsolta Takács úr fülébe, miközben… (Megjegyzés: A Rátkai annyira perverz, hogy még a szerző sem tudja elképzelni, - sőt nem is akarja - mit művelhetett szegény Takács úrral. Így a történtek az olvasó fantáziájára vannak bízva, de hiába is. A Rátkai annyira perverz, hogy nincs élő ember, aki el tudná képzelni mit művelt. Azt hiszed neked mégis sikerült? Hát nem! A Rátkai százszor is perverzebb annál, mint amit kigondoltál!) Takács úr a börtönkórházba került az eset után. Itt határozta el, hogy elég volt és megszökik. Egyetlen dolgot sajnált csak, hogy nem fejezheti be a százegyedik ágyas csodálatos történetét. Vajon sikerül megdönteni a császár hatalmát? Remélte nem. Milyen jó is lett volna, ha ez a császár meghódítja az egész világot. Más világ lenne. Most szabad, sőt férfias erény lenne mopszokkal közösülni (mert azóta a mopsztartás liberalizálva lett volna) és most ő sem lenne itt. Egy hetet várt, majd a klasszikus lepedőösszecsomózó módszert alkalmazta, és leereszkedett rajta. Futásnak eredt, majd elnyelte az éjszaka. A szökését csak másnap délelőtt vették észre, ugyanis bombahír rázta meg a börtönt. Egy celeb lakó érkezésére vártak, a feketézésért elítélt Dondoláré Józsefre, a testes harmónikaművészre. Mindenki nagyon izgatott volt, a legtöbb rab azért, mert találkozhat egy tévés hírességgel, a Pofánfingós Danika meg azért mert végre jól pofánfinghat egy híres embert is, a Kakas meg azért, mert már tervezi, hogy jól megkukorékolja Dondolárét. „Majd ő jól megmutatja neki” A börtönőrök meg azért mert tartottak attól, hogy valami nevenincs slapaj megírja Dondoláré börtönélet könyvét, amire a művészúr odabiggyeszti a nevét, mint szerző. Ebben természetesen az őrök negatív szerepet kapnának. (Ettől jogosan is félnek, a későbbiek folyamán ők nem maradnak majd ki a könyvből. A Kakassal és a Pofánfingós Danikával ellentétben, a két illusztris rabbal kapcsolatos történésekről szerényen hallgat majd Dondoláré.) Takács úr felszívódott, és Bakonysárkány település felé vette az irányt, ahol a Pofánfingós Danika lakott. Majd jól elintézi ő azt a Pötyitacsit! Megkapja a szemét Pofánfingós ami neki jár. Nem volt nehéz kideríteni melyik ház az övéké, még úgy sem, hogy nem tudta a családnevet. Az első megkérdezett ember tudta, hogy ki is az a „Pofánfingós” Danika. (És még azt is hozzátette, hogy reméli, hogy a sitten fog megrohadni.)A Rátkainak köszönhetően Takács úr elméjét már csak pár cérnaszál kötötte a józan ész világához, amik ma este elszakadni látszottak, közel állt a teljes megőrüléshez.Kileste, hogy a rossz állagú, pergő vakolatú házban csak a Pofánfingós anyja lakik, egy erősen leamortizált, szétcsúszott, elhanyagolt és valószínűleg alkoholista asszony. A tacskót is látta. A kis Pötyitacskót. Azonnal felizgult. Úgy meg fogja baszni, hogy beledöglik! Mint a kutyabaszó csinálta Csopakon. Az a rohadt szemétláda kutyabaszó! Minden miatta van! Óh büdösbogár, büdösbogár!Mily csendes és békés volt a tücsökciripeléstől hangos, illatos falusi alkonyat Takács úr számára a megalázó börtönéjjelek után. Estig várt a falu szélén a susogó kukoricatáblában, majd a házhoz osont, bemászott a kerítésen, és az odarohanó, ugató tacsit elkapta a nyakánál fogva.- Uáuáááááúúúúúúúúú! – üvöltött fel Takács úr, miközben a tacskóba préselte a faszát.Mióta is várt erre a pillanatra. Egy kutya! Igen egy kutya, egy igazi kutya!- Uáuáááááááááááúúúúúúúúúúúú! – üvöltött még egyszer és a tacskó vadul vonyított miközben Takács úr hágta. És azok az omniózus cérnaszálak, amik Takács úr maradék józan eszét tartották itt szakadtak el. – Uáuáááúúúúúúúúúúú! Uáuáááúúúúú!A Pofánfingós Danika anyja is kidugta a fejét a nagy lármára, és a rémséges látomástól a földbe gyökerezett a lába. A férfi csak állt az udvar közepén kigombolt rabingben, a vonyító Pötyit hágta, közben artikulátlanul ordított.- Uáuáááááűűűűűűűűűű!Takács úr miután végzett a tacskóval, a repedtfazék hangon ordibáló asszonyság felé hajította a kutyát, majd kiugrott a kerítésen, futásnak eredt, és elnyelte a csillagos éjszaka. Csak az artikulátlan üvöltése visszhangzott utána:- Őőőőőőőőőúúúúúúáááááááúúúúúúúúúúúúú! Takács úr bevette magát a Bakony és a Vértes rengetegébe, és ott élt tovább. Rendőri erőkkel keresték, de nem akadtak a nyomára. Takács úr bomlott elméjű titokzatos kutyabaszó jetiként élt tovább a vadonban. Többször felbukkant a hegység közeli falvak szélén éjszakánként, hogy üvöltve megerőszakoljon néhány kutyát, sőt néha akár a Mátra és a Bükk vidékére is elkalandozott, (egyszer például megerőszakolta egy kereskedelmi tévés személy pudliját is Parádsasváron a helyi wellnesshotel parkjában) de a hatóságoknak sohasem sikerült a nyomára akadniuk. Ó kedves olvasó, ha háziebeddel túrázol a kies hazai vadonban légy óvatos, mert bármelyik méretes fatörzs vagy mohos szikla mögül leshet rád a kiéhezett jeti. Holdvilágos éjjen, erdőszéli faluhelyen zárd be jól kutyádat, mert nem tudhatod mikor és hol bukkan fel az erdei férfi, akit valaha Takács úrnak hívtak, hogy erőszakot tegyen négylábú barátodon!
Szólj hozzá
Negyedik fejezet:A 101.-ik ágyas Takács úr börtönélete nem volt nevezhető leányálomnak. A televíziónak köszönhetően minden rab tudta, hogy ki ő és miért került a börtönbe. Egy igazi pária volt, a börtönhierarchia legalján. Az ember azt hihetné, hogy a börtöntársadalom legmegvetetettebb rétegei a gyerekmolesztálók, mint például a perverz Rátkai aki egy hatéves óvodás kisfiút zaklatott, és azért volt a sitten. („Az csak egy kis fingerli volt semmi több” – szokta mondani, és úgy látszik senki nem is foglalkozott többet ezzel az üggyel, mintha csak bolti lopásért ítélték volna el. Nem mellesleg ez a Rátkai egy ritka perverz alak volt, és aki a buzeranciával töményen átitatott sutyorászásait öt percnél tovább bírta hallgatni, az valószínűleg súlyos agyi károsodásokat szenvedhetett.) A börtön illusztris lakójaként ismert még a Pofánfingós Danika is, ő arról volt nevezetes, hogy valószínűleg életcéljának tekinthette azt, hogy a világon mindenkit pofánfingjon, a következményekkel nem törődve. Takács urat is jól gyomorszájon vágta egyszer teljesen váratlanul az étkezdébe vezető folyosón, és az összegörnyedő ex-fizikatanár fejét a seggéhez szorítva jól pofánfingta, miközben ezzel fenyegette:- Ha az én Pötyimet merted volna megbaszni, letépném a töködet!Viszont Takács úr életét leginkább egy Kakas becenévre hallgató harmincas éveiben járó inas, vékonybajszú kancigány keserítette meg, aki ráadásul még cellatársa is volt. Az agresszív Kakas rögtön egy orrbaveréssel indított, és elmondta Takács urat mindenféle rohadék gecinek, a köcsög szót is gyakran használva, majd közölte vele, hogy megmutatja ő neki, meg hogy megkapja majd ami neki jár és egyéb ilyen homályos dolgokat. Este még agresszívabbá vált, és jól eltángálta Takács urat lámpaoltás után, közben mindenféle „köcsög geci”-nek bélyegezte, és közölte vele, hogy most jól megmutatja neki, hogy mit kap az ilyen kutyabaszó, és hogy most ő fogja seggbebaszni Takács urat. Az elhűlt Takács úr próbált védekezni, de a verekedésben profi Kakas ütlegei alatt összeomlott. A másik két cellatárstól sem kapott segítséget, ők alvást mímelve fordultak a fal felé a priccseiken. És akkor Takács úr megtudta miért Kakas a Kakas. Végig hangosan kukorékolt miközben megbecstelenítette Takács urat. Reggel ugyanez ismétlődött meg. Takács úrra borzalmas napok köszöntöttek, és kezdte úgy érezni, hogy ez a büntetés nagyon, nagyon, nagyon hosszú lesz. A Kakas minden nap megerőszakolta, kétszer is. Reggel és este. Ilyenkor zengett a börtön a hangos kukorékolásától, és minden rab pontosan tudta, hogy éppen mi történik a kutyabaszó Takáccsal a 34-es cellában. Napközben is, amikor nem papírzacskót ragasztott, csak páriaként kevergett a folyosón és a társalgóban. A második hét vége felé egy este egy széken gubbasztva a társalgó sarkában nézte az esti híradót a többi rabbal. Az esti híradó…. Epekedve gondolt a kinti életére. Az esti híradó… Amikor letolt gatyával hasonfekve nézte az esti híradót, az állát egy díszpárnával támasztotta fel, miközben a mopsza megállás nélkül, gyors és egyenletes nyelvcsapásokkal nyalta a seggét. Csak egy két recsegős fing zavarta meg a mopszlit a tevékenységében, amit Takács úr engedett el, ilyenkor az eb zavartan körbekémlelt, beleszaglászott a levegőbe, majd folytatta a dolgát. És a híradó után…. Amikor a magáévá tette a mopszot. Micsoda élvezet volt! Csak távoli emlék már. A híradó itt is befejeződik minden este, és itt villanyoltás után ő lesz a mopsz. Reggel és este. A Kakas vad kukorékolása. Elmondhatjuk, hogy Takács úr reggelente jobban utált kakaskukorékolásra ébredni, mint bárki más a világon. Legalább a többi rab békén hagyta a perverz Rátkai és a Pofánfingós Danika kivételével. A Pofánfingós Danika többször is gyomronvágta és pofánfingotta, és ilyenkor mindig meg is fenyegette, hogy mit kapna, ha az ő Pötyitacskójához merne nyúlni. Mellesleg a Danika szókincse nagyon limitált volt, jobbára csak a pofánfingalak, a pofánfingás, a pofánfingani szavak különböző ragozott formáját használta. Egyszer egy rab megkérdezte tőle:- Hé Danika, nem unod még ezt a pofánfingást? Mondhatnád helyette, hogy képenszellenteni!- Kuss legyen, vagy pofánfingalak! – jött a tömör válasz.A Danikának sok verekedésben is volt része, mivel eltökélt szándéka volt, hogy mindenkit pofánfingik a világon. A nőt akit kirabolt is pofánfingta, miután fellökte az utcán és elvette a táskáját, ezek alapján a helyi rendőröknek nem volt nehéz beazonosítaniuk ki lehetett a tettes, még aznap elfogták. És itt csak a többi rab volt kéznél, jobban szólva seggközelben. Ezt egynéhányan sérelmezték így néha nagy bunyó kerekedett.A perverz Rátkai még rosszabb volt. Minden új elítéltet kipécézett a perverz sutyorgásaihoz, Takács úr sem volt kivétel. Egyszer az udvaron szólította meg, és a disznóbaszásról kezdett beszélni. Beszélt a disznók rózsaszín hájas seggéről, meg hogy mit tenne velük, majd megemlítette, hogy Takács úrnak is olyan a segge, mint egy disznónak és….Fujj, ez a Rátkai. Gyakran követte Takács urat, hogy az undorító buziságait duruzsolhassa a fülébe, de más új rabokat sem hanyagolt el. Egyszer például, amikor egy keménykötésű régi motoros betörő ment vissza a cellájába, akkor hajította ki onnan a Rátkait, aki az újonnan érkezett megszeppent horgászbotlopásért elítélt fiatal cellatársa fülébe duruzsolta épp a perverzitásait.- Takarodjál kifelé Rátkai! A lófasz sem hiszi el neked, hogy mentolos a fingod, és fogja a seggedet szagolgatni! – ordította, miközben a könyökénél fogva lódította ki a Rátkait a cellából. Így teltek Takács úr napjai. A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek, de Takács úrnak a Kakas mellett a percek is óráknak, és az órák is napoknak tűntek.- Kukurkúúúúúúúúúúú! Kukurikúúúúúúúúúú! – harsogta a Kakas minden nap miközben jól megkukorékolta Takács urat a priccsen.És Takács úr tehetetlen volt.A másik két cellatárs ilyenkor mindig alvást mímelt, vagy éppen elsétált valamerre, és a börtönőröktől sem kapott segítséget.- Csak az kapod, amit megérdemelsz, te rohadék kutyabaszó! – mondta neki az egyik őr, miután Takács úr panaszkodott.- Az erősebb kutya baszik, most te is látod mi, vaúú-vaúúú! – mondta a másik őr. A bukott fizikatanár pár hónap után fedezte fel a börtönkönyvtárat. Itt békésen el tudott olvasgatni és a börtön valósága elől a könyvek világába menekült. És újabb öt hónap után az egyik sarokban porosodó Victor Hugo könyv mögött egy különös kis könyvre lelt. Egy ismeretlen krónikás leírása a kínai császárságból, több száz évvel ez előttről. Takács urat rabul ejtette a történet: „Készülődjél Ven Xien, a futár bármikor itt lehet. – szólt az apa.A lány szótlanul csomagolt, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán. Itt kell hagynia a szülői házat, talán örökre. Megállt a belső udvaron, és felnézett az égre. Fekete felhők gomolyogtak mindenfelé, szitált az eső, és csak éppen hogy felsejlettek a városszéli hegyek tűfokai. Kiválasztották. Ma jön érte a futár, hogy a zord határvidékről magával vigye a császárság fővárosába, és a császár ágyasa legyen. Nem akart menni. Nem akarta itt hagyni a családját, a határmenti kisvárost a hatalmas hegyek lábánál, Xin Ziot a papagályát, és Yan Vei-t a kedves szomszéd nénit. De nincs mit tennie. Senkinek nincs mit tenni. A futár még ma elindul vele, hogy felvigye a császári palotába. És nem sokkal ebéd után meg is érkezett. A könnyes búcsú után már az országúton kaptattak, és két hét utazás után érték el a császári palotát. A futár az ámuló és megszeppent lányt egyenesen a háremőrhöz vezette, és átadta. Ven Xien egyszerű vidéki lányként csak ámult a palota fényűző berendezésén, a festett oszlopokon, a díszes pagodatetőkön, a mesterien faragott bútorokon, a finom kelméken és a töménytelen aranytárgyakon. A császár ágyasai, mind a kilencvenkilencen, egy hatalmas palotában éltek, egy hatalmas kert volt a központja virágokkal, virágzó fákkal, szökőkutakkal és kerti tavakkal, patakokkal. Ven Xien lett a századik. A császári udvarban mindig száz ágyas volt, és ha ez alá csökkent a számuk, futárok járták be az egész birodalmat, hogy a legszebb virágszálat válasszák ki az uralkodó számára. Ven Xient egy idősebb asszony Lin Chei gondjaira bízták, aki elhelyezte az épületben, és felvilágosította a hölgyek palotájának szokásairól. A császárról nem sokat beszélt. Az este két hölgyet hívatott Sei Pen, a császári főtanácsos, és közben izgatottan sugdolózott Lin Chei-el. Úgy fél óra múltán vissza is tértek, és Sei Pen borzasztóan idegesnek látszott és ismét sugdolózni kezdett a háremfelügyelő asszonnyal.- Holnap este küldjük az új lányt. Tán majd az. – mondta Lin Chei a főtanácsosnak.- Ennek semmi nem használ. A birodalom léte a tét. Kettéhasítanám azt a mocskos dögöt!- Psssszt! Valaki még meghallja, és téged hasítanak ketté. Másnap este rózsavízben fürösztötték Ven Xient, a legfinomabb selyemruhákba öltöztették, gazdagon felékszerezték míves arany hajpántokkal, karkötőkkel és gyűrűkkel, és egy másik lánnnyal Mei Chüennel egyetemben a főtanácsos elvezette őket a császár őfelsége lakrészébe.A császár egy emelvényen fekvő baldachinos ágyban dögledezett miközben két eunuch legyezte, és aki először látta a hatalmas birodalom urát, annak bizony nagy csalódást okozott. Egy hájas, puhatestű férfit láthatott, amint a selyempárnák tetején hentereg.- Üdvözöllek fenséges uralkodó! – mondta Sei Pen földig hajolva, amikor a császár színe elé értek. – fogadd ma éjjelre fenség e két gyönyörűséges harmatos virágszálat, udvarod két legszebb gyöngyét, egyikük éppen tegnap érkezett a távoli Khun Ming-ből, birodalmad legszebb virágszála Ven Xien, és a csodálatos Mei Chüen.- Ám legyen. – válaszolta a császár nyávogó fejhangonVen Xiennek borsózni kezdett a háta. Bár még szűz lány volt, Lin Chei már elméletben kiokosította aznap a szexuális dolgokról és elnézve a császárt nem sok kedve volt hozzá. De nincs mit tennieSei Pen visszahúzódott a brokátfüggönyök mögé a császári szolgák közé, a két lány meg az emelvényre lépdelt és kibújtak a ruháikból. A császár rájuk szegezte vizenyős tekintetét A tapasztaltabb Mei Chüen kezdett bele az uralkodó kényeztetésébe, majd Ven Xien is csatlakozott A császár pénisze azonban hamar lohadni kezdett, folyamatosan lankadt, és pár perc múltán már csak egy fityegő húsdarab ingázott Mei Chüen és Ven Xien nyelve között.- Hozzátok a százegyedik ágyast! – nyekeregte a birodalom ura, és két szolga azonnal elindult kifelé a teremből. Hamarosan vissza is értek egy smaragdokkal, zafírokkal és gyémántokkal kirakott, tündöklő aranyból készült hordozható gyaloghintóval.Az uralkodó elbocsájtó kézmozdulatot tett a két lány felé és mohón szegezte a tekintetét a kis gyaloghintóra. A két lány lekászálódott az ágyról és az emelvény lábánál öltözködni kezdtek finom selyemruháikba, majd további utasításig leültek a földre. A császár füttyentett egyet, és a gyaloghintó díszes selyemfüggönye megmozdult. És akkor előjött a százegyedik ágyas, és Ven Xiennek a lélegzete is elállt, mert erre nem számított. Egy arannyal cicomázott és a legfinomabb selyemből és brokátból készült, személyre szabott felsőruhát viselő tömzsi rózsaszínű, elhízott kutyaszerű élőlény mászott le a díszes gyaloghintóból. Tömzsi rózsaszínű hájas teste és felfelé kunkorodó farka volt, a feje viszont semmilyen kutyáéra nem hasonlított, amit Ven Xien eddig az életben látott. A kutyáknak hosszú kutyaorra volt, ennek viszont nyomott, mintha visszanyomták volna a pofájába, és mindezek tetejében hangosan szörtyögött. A felcicomázott, ékszerek díszítette, kiillatosított seggpofájú dög felfelé kunkorodó nyelvvel lihegve és szörtyögve vonult el a földön űlő két lány mellett, és kapaszkodott fel az emelvényre, majd a császári ágyra.- Óh igen, Fíí Fíí! – szólott a császár.A különös kutyaszerű kreatúra a császár péniszénél termett, és nyalni kezdte azt. A két lány szeme láttára tért vissza bele az élet és kezdett meredezni az ég felé.- Óóóóh igen Fíí Fíí! – sóhajtozta a császár, és a mopsz eközben szünet nélkül gyors és egyenletes nyelvcsapásokkal nyalta az uralkodói nemi szervet továbbra is. A császár távozásra felszólító kézmozdulatot tett a két lány felé. Sei Pen előlépett a függönyök mögül és intett a két lánynak, hogy kövessék. Amikor Ven Xien visszapillantott a kijárati kapuból, még látta amit a birodalom császára, milliók ura az ágyon térdelve hangosan nyögve magáévá teszi a százegyedik ágyast, a mopszot…
Takács úr nem hitt a szemének amikor olvasott. Egy valós több száz éves krónika a kínai császárságból, és a mopszok eredetéről. És lám-lám, ő a császárok nyomába lépett. Minden nap alig várta, hogy a könyvtárba siethessen, és tovább olvashassa ezt a csodás történetet.Ó, micsoda kiváltság lehetett akkoriban élni! – gondolta.A könyv kiragadta a börtönélet sivár és megaláztatásokkal teli életéből. Reggel mialatt túlesett a reggeli kakasoláson már csak az olvasására bírt gondolni, a reggelit is türelmetlenül falta be, a délelőtti papírzacskó ragasztást is robot módra végezte, mert csak a csodás kínai történet járt az eszében.Baldachinos selyemágyak, kiillatosított mopszok. Ez igen. – erről ábrándozott nap mint nap.A börtönpletykák sem érdekelték, mint például a Mackós Kovácsot elhagyta a felesége, a Rátkairól az a hír járta, hogy ellopott egy villát az étkezőből, a Gombár Pici meg lehet idő előtt szabadulhat.Egy esemény zökkentette ki az apátiából egy kis időre, történt ugyanis, hogy egy reggel a Pofánfingós Danika belopózott a cellába, és pofánfingta az alvó Kakast. A Kakas egyből felugrott és nagy verekedés kezdődött. A nagy ütlegváltásból a tapasztaltabb Kakas került ki győztesen, de utána a túltengő adrenalin és tesztoszteron miatt nem bírt leállni.- Az anyád picsájáért nem figyelmeztettél te köcsög geci! – kiáltotta Takács úrnak, majd őt is jól eltángálta. (utána természetesen szokás szerint megerőszakolta, ha lehet most még vadabbul a harci láz hevében. Csak úgy zengett a börtön a Kakas diadalittas kukorékolásától. Kukurikúúúúúúú! Kukurikúúúúúúúúúúú!)Takács úrnak csak a könyvtárban volt nyugta. Alig várta, hogy a történet folytatását olvashassa, és a császár helyébe képzelje magát, akit szolgák hada és fényűzés vesz körül, és erotikus mopszok lesik minden szexuális kívánságát. - Volt valami? – kéerdezte Lin Chei Sei Pent, miután a főtanácsos visszavitte a lányokat a kisasszonyok palotájába..- A szokásos. – válaszolta a férfi, és a márványpadlóra köpött.- Ebből nehezen lesz trónörökös. – felete Lin Chei.- Nehezen. – mondta Sei Pen a tőrét markolászva. Az egész azzal a bolonddal kezdődött. – bosszankodott Sei Pen, miközben a szálláshelye felé tartott. – Akkor kellett volna felnégyelni, amikor megjelent az udvarnál.A férfi már több éve, hogy felbukkant. Állítása szerint kitenyésztette a tökéletes szexuális kutyát. Ahelyett, hogy kidobták (és felkoncolták) volna, engedélyezték a császári kihallgatását, hátha jó pontokat szereznek a császárnál azzal, hogy ez a bolond megnevetteti a barbár hülyeségeivel. Ehelyett az elképzelhető legrosszabb történt. A császár érdeklődést mutatott a kutya iránt, sőt ki is próbálta. Ott siklottak félre a dolgok. A férfit megtette udvari tenyésztőnek. A mopsznak nevezett kutya birtoklása császári privilégium lett, mások számára birtoklása is halálos bűn. Az első mopszot megtette a százegyedik ágyasának, és a tenyésztő gondoskodott az utánpótlásról, a Gyönyör Kutyái nevezetű palotában több mopsz is élt fejedelmi körülmények között, és az ismeretlen férfi tökéletes szeretőkké idomította őket. A hangosan zúgolódókat felakasztatta az udvarban. Régi tapasztalt hadvezérek, tanácsosok és írnokok estek áldozatul. A császárt ezek után csak a tivornya és a rózsaszínű kutya érdekelte, és a birodalom ügyeit elhanyagolta. A magas udvari méltóságok elvesztése és a császár érdektelensége megroppantotta a birodalom alappillérjeit. Xo Dam nagyúr, a császári család oldalsarja lázadást szított és a birodalom északnyugati határvidékére menekült, miután a császári hadsereg leverte a felkelést. Most Ong kán, a barbár mongol uralkodó támogatását élvezi, és sereget gyűjt, magának követelve a trónust. A császárt mindez hidegen hagyja, csak több katonát vont össze a főváros környékére, tudván, hogy az erős császári sereg képes megállítani minden rebellis betörést. A határvidéket prédának hagyta. Semmi más nem érdekelte, csak a mopsz.Az első mopszot hamar megölték egy udvari összeesküvés keretében, ami után a császár több embert is kivégeztetett. Az vol Sei Pen nagy szerencséje, hogy a merénylő belehalt a kínvallatásba, mielőtt az ő nevét is megemlítette volna az összeesküvők közül. Attól fogva a Gyönyör Kutyái palotát külön császári gárda őrizte. A tenyésztő és a mopszok minden halandó számára megközelíthetetlenné váltak.A tenyésztőt, Vau Fei-t kellett volna megölnünk, nem azt a szörtyögő undorító dögöt. – állapította meg Sei Pen néhány hűséges embere között. - Most már soha nem férhetünk a közelébe. Kutyából meg mindig van utánpótlás.Az udvari kémek nemrég jelentették, hogy Xo Dam azt híreszteli, hogy az uralkodó képtelen az utódnemzésre, ezért a trón őt illeti. Ong kán is nyíltan melléállt, szeretné a nagy kínai birodalmat is mongol csatlós országként látni. (utána persze félreállítaná Xo Dam-ot, mielőtt megszilárdítaná a hatalmát, és fiát ültetné a császári trónra.) A mongol fősereg betörési készülődését illene komolyan venni, de a császárt semmi más nem érdekelte, csak a mopsz. Legalább egy trónörökös lenne… Sei Pen egyre többször látta magát hadúrként, aki válogatott elitcsapatával belovagol a Gyönyör Kutyái palotába, lekaszabolnak minden palotaőrt, és kardélre hányják Vau Fei-t és az undorító kutyákat is mind egy szálig, hogy írmagjuk sem maradjon. De az ilyen gondolatok a szentségtöréssel vetekedtek. Kimondásukért is halál járt volna. Csatlakozhatna Xo Dam felkelőihez is, de Sei Pen semmi esélyt sem látott rá, hogy akár a mongolokkal karöltve be tudnák venni a fővárost a hadúr seregei. A császári hadsereg még mindig hatalmas volt. A császárra gondolt. A hájas puhatestű dögre, amit azzal az undormány kutyával becstelenkedik. Hányszor látta már! A birodalom válogatott szépségeit küldi el minden este, csakhogy azzal az undorító kutyával baszhasson. Legalább egy trónörökös lenne. Akkor akár meg is halhatna a császár.És akkor megszületett egy terv a fejében. Két mopsz! – villant át az olvasó Takács úr agyán. – Két mopsz egyszerre! Még a császár sem gondolt erre! Csak szabaduljak ki innen, két mopszom lesz egyszerre! Mint egy valódi hárem. Egyszerre fogják nyalni a faszomat és a seggemet. Azután felváltva kúrom őket. – ábrándozott tovább Takács úr, magát a mopszok császáraként látva. Képzeletében már is keleti palotává rendezte be a panellakását, és magát is bő selyemnadrágban látta – Csak jussak ki innen!De sajnos aznap rosszra fordultak a dolgok.„a Rátkairól az a hír járta, hogy ellopott egy villát az étkezőből” – igen, igen, Takács úr nem fordított kellő figyelmet erre a hírre. A kihalt könyvtárban történt. Takács úr felállt, hogy visszarejtse a csodás, mesés könyvet, és ekkor lépett mögé a Rátkai. Takács úr a torkán érezte a villát.- Óóó, most megvagy, te vén hájas seggű emsedisznó! – duruzsolta Takács úr fülébe, miközben… (Megjegyzés: A Rátkai annyira perverz, hogy még a szerző sem tudja elképzelni, - sőt nem is akarja - mit művelhetett szegény Takács úrral. Így a történtek az olvasó fantáziájára vannak bízva, de hiába is. A Rátkai annyira perverz, hogy nincs élő ember, aki el tudná képzelni mit művelt. Azt hiszed neked mégis sikerült? Hát nem! A Rátkai százszor is perverzebb annál, mint amit kigondoltál!) Takács úr a börtönkórházba került az eset után. Itt határozta el, hogy elég volt és megszökik. Egyetlen dolgot sajnált csak, hogy nem fejezheti be a százegyedik ágyas csodálatos történetét. Vajon sikerül megdönteni a császár hatalmát? Remélte nem. Milyen jó is lett volna, ha ez a császár meghódítja az egész világot. Más világ lenne. Most szabad, sőt férfias erény lenne mopszokkal közösülni (mert azóta a mopsztartás liberalizálva lett volna) és most ő sem lenne itt. Egy hetet várt, majd a klasszikus lepedőösszecsomózó módszert alkalmazta, és leereszkedett rajta. Futásnak eredt, majd elnyelte az éjszaka. A szökését csak másnap délelőtt vették észre, ugyanis bombahír rázta meg a börtönt. Egy celeb lakó érkezésére vártak, a feketézésért elítélt Dondoláré Józsefre, a testes harmónikaművészre. Mindenki nagyon izgatott volt, a legtöbb rab azért, mert találkozhat egy tévés hírességgel, a Pofánfingós Danika meg azért mert végre jól pofánfinghat egy híres embert is, a Kakas meg azért, mert már tervezi, hogy jól megkukorékolja Dondolárét. „Majd ő jól megmutatja neki” A börtönőrök meg azért mert tartottak attól, hogy valami nevenincs slapaj megírja Dondoláré börtönélet könyvét, amire a művészúr odabiggyeszti a nevét, mint szerző. Ebben természetesen az őrök negatív szerepet kapnának. (Ettől jogosan is félnek, a későbbiek folyamán ők nem maradnak majd ki a könyvből. A Kakassal és a Pofánfingós Danikával ellentétben, a két illusztris rabbal kapcsolatos történésekről szerényen hallgat majd Dondoláré.) Takács úr felszívódott, és Bakonysárkány település felé vette az irányt, ahol a Pofánfingós Danika lakott. Majd jól elintézi ő azt a Pötyitacsit! Megkapja a szemét Pofánfingós ami neki jár. Nem volt nehéz kideríteni melyik ház az övéké, még úgy sem, hogy nem tudta a családnevet. Az első megkérdezett ember tudta, hogy ki is az a „Pofánfingós” Danika. (És még azt is hozzátette, hogy reméli, hogy a sitten fog megrohadni.)A Rátkainak köszönhetően Takács úr elméjét már csak pár cérnaszál kötötte a józan ész világához, amik ma este elszakadni látszottak, közel állt a teljes megőrüléshez.Kileste, hogy a rossz állagú, pergő vakolatú házban csak a Pofánfingós anyja lakik, egy erősen leamortizált, szétcsúszott, elhanyagolt és valószínűleg alkoholista asszony. A tacskót is látta. A kis Pötyitacskót. Azonnal felizgult. Úgy meg fogja baszni, hogy beledöglik! Mint a kutyabaszó csinálta Csopakon. Az a rohadt szemétláda kutyabaszó! Minden miatta van! Óh büdösbogár, büdösbogár!Mily csendes és békés volt a tücsökciripeléstől hangos, illatos falusi alkonyat Takács úr számára a megalázó börtönéjjelek után. Estig várt a falu szélén a susogó kukoricatáblában, majd a házhoz osont, bemászott a kerítésen, és az odarohanó, ugató tacsit elkapta a nyakánál fogva.- Uáuáááááúúúúúúúúú! – üvöltött fel Takács úr, miközben a tacskóba préselte a faszát.Mióta is várt erre a pillanatra. Egy kutya! Igen egy kutya, egy igazi kutya!- Uáuáááááááááááúúúúúúúúúúúú! – üvöltött még egyszer és a tacskó vadul vonyított miközben Takács úr hágta. És azok az omniózus cérnaszálak, amik Takács úr maradék józan eszét tartották itt szakadtak el. – Uáuáááúúúúúúúúúúú! Uáuáááúúúúú!A Pofánfingós Danika anyja is kidugta a fejét a nagy lármára, és a rémséges látomástól a földbe gyökerezett a lába. A férfi csak állt az udvar közepén kigombolt rabingben, a vonyító Pötyit hágta, közben artikulátlanul ordított.- Uáuáááááűűűűűűűűűű!Takács úr miután végzett a tacskóval, a repedtfazék hangon ordibáló asszonyság felé hajította a kutyát, majd kiugrott a kerítésen, futásnak eredt, és elnyelte a csillagos éjszaka. Csak az artikulátlan üvöltése visszhangzott utána:- Őőőőőőőőőúúúúúúáááááááúúúúúúúúúúúúú! Takács úr bevette magát a Bakony és a Vértes rengetegébe, és ott élt tovább. Rendőri erőkkel keresték, de nem akadtak a nyomára. Takács úr bomlott elméjű titokzatos kutyabaszó jetiként élt tovább a vadonban. Többször felbukkant a hegység közeli falvak szélén éjszakánként, hogy üvöltve megerőszakoljon néhány kutyát, sőt néha akár a Mátra és a Bükk vidékére is elkalandozott, (egyszer például megerőszakolta egy kereskedelmi tévés személy pudliját is Parádsasváron a helyi wellnesshotel parkjában) de a hatóságoknak sohasem sikerült a nyomára akadniuk. Ó kedves olvasó, ha háziebeddel túrázol a kies hazai vadonban légy óvatos, mert bármelyik méretes fatörzs vagy mohos szikla mögül leshet rád a kiéhezett jeti. Holdvilágos éjjen, erdőszéli faluhelyen zárd be jól kutyádat, mert nem tudhatod mikor és hol bukkan fel az erdei férfi, akit valaha Takács úrnak hívtak, hogy erőszakot tegyen négylábú barátodon!
VÉGE
